Elhagynátok a párotokat ha durván meghízna, emiatt nem boldogulna el egyedül? De már nincs szerelem , csak mindenki azt gondolja a te dolgod segíteni...

Igen, otthagynám a francba. De amúgy jóval azelőtt, hogy ekkorára hízott volna. Persze, vannak betegségek, élethelyzetek, ahol akár 20-30 kiló is felmehet, de ha egy normális testalkatú emberre megy fel ennyi, még nem lesz szüksége segítségre, el tudja magát látni értelmesen. Számomra gusztustalan, amikor valaki akkorára hízik, hogy elfoglalja három ember helyét a metrón, és nagyfokú nemtörődömségre és igénytelenségre vall. Nem akarnék egy ilyen embert magam mellé.

Hozzáteszem: még amikor hízásnak indult, megpróbáltam volna mindent megtenni, hogy visszafordítsam a folyamatot. Szóval hívtam volna sportolni, amíg a műtétből épült fel, segítettem volna összerakni egy étrendet, amivel szinten tudja magát tartani, de elég tápláló ahhoz, hogy segítse a gyógyulását (valszeg szakember segítségét kértem volna), vagy maximum minimálisan hízik mellette, amit ha felépült, le lehet adni. Segítettem volna orvost keresni. Próbáltam volna pozitívan hozzáállni, ha nagyon nem hat, ultimátumot adtam volna. De ha semmi nem hat, akkor miért maradjak vele? Fizessen ápolót, aki ellátja.

" Nem akkor hízott meg ,hiszen hónapokig kórházban volt tudjuk milyen az ottani ellátás. Hanem utána. "

Itt a lényeg. Ha utána hízott meg az azt jelenti, hogy ő maga is telibe...rta az egészségét.

Ergo semmit sem tett ellene. Se közben,és ahogy érzem most sem.

Én is szakítanék egy ilyen emberrel aki a saját egészségével sem törődik. Ráadásul otthon henyél naphosszat mert lakbérekből él. Ahelyett, hogy a heverészés meg a zabálás helyett tenne valamit magáért, lefogyna aztán dolgozna, hogy azzal is előrébb legyen.