Elhagynátok a párotokat, ha drasztikusan megváltozna a külseje és/vagy életminősége?

Nem. Viszont nyilván mindezek kihathatnak a személyiségére és viselkedésére, és ezáltal lehet, hogy nehezebb mellette az élet.

Pl. elveszíti a munkáját: nincs vele gond, túl lehet ezen lendülni.

DE

Elveszíti a munkáját, emiatt besavanyodik, elcsügged, netalántám engem macerál, mert nincs jobb dolga és marinálódik az önutálatban és passzív-agesszíven viselkedik velem, mert még az egója is sérül: ez már számomra nehezebben tolerálható.

És jó, igen, mindenkinek vannak hisztisebb, nehezebb időszakai, amit túl kell élni és ki is lehet belőle jönni, de az elviselhetetlen embert nem lehet a végtelenségig elviselni.

Szóval nem, alapvetően ezért nem hagynám el, és azt is felfognám, hogy egy traumát (mondjuk baleset, munka elvesztése, komoly betegség) időbe telik feldolgozni és támogatással jobban megy, viszont van az a pont, amikor már a másik keserűsége az én életemet keseríti napi szinten és akkor viszont lehet hogy elhagynám, ha tényleg reménytelennek látom a kiutat és hosszú ideje megy a vekengés.

Attól függ.

Tehet erről a változásról vagy sem?

Ha tud tenni ellene, akkor megteszi e vagy sem?

Ezek bonyolultabb kérdések egy igen/nem-nél