Kiábrándító ez egy pasi számára?

Kis mrétékben aranyis tud lenni.

Vagyis... inkább azt mondanám, hogy a féltés az aranyos. A féltékenység kevésbé.

Csak hogy érthetőbb legyek: mondjuk az, amikor kapcsolat elején a lány aggódott, hogy nehogy az új munkahelyemen találjak egy "nála jobbat", ez aranyos volt. Amikor arról volt szó, hogy napi szinten vádolt meg, hogy biztos más kell nekem, meg ha 2 percet beszéltem valakivel, akkor már jött a vád, hogy össze akarok jönni vele, meg lefekszek vele... az már kiábrándító volt, és a legkisebb mértékben sem aranyos. Leginkább azért, mert éreztem azt, hogy a legkisebb mértékben sincs meg a bizalom.

Igen, az.

Ne haragudj,de felnőtt ember létemre nem fogom vegighallgatni a nyöszörgést,mert végtelenül unalmas az ilyesmi.

A másik,ami talán a legfontosabb,hogy ennyire tartasz mint embert.Ez lenézése a masik félnek.

Nem tisztelsz egyáltalán.

Nem tartasz önállónak.Nem nézed ki belőlem,hogy megfontolt,tudatos lépéseim vannak,hanem egy ösztönlénynek tartasz,akit ellenőrizni kell,es folyton basz.gatni valamilyen indokkal úton útfelen,ha más nőkkel barmilyen kapcsolatba is kerültem.

Nekem ilyen nőre nincs szükségem!