A párkapcsolaton belüli szolidaritás meddig terjed ki?

Ez nem mondható így el...

Az elsőre: engem érdekel, miért nem kedveli. Meghallgatom a kritikáját, mérlegelem, amit mond, és ha igazat adok neki, ergo felnyitja a szemem valamivel kapcsolatban, akkor valószínűleg nem fogok vele barátkozni. De nem azért, mert nem kedveli, hanem azért, amiért nem kedveli. Ha nem értek vele egyet, nem érdekel.

Attól még, hogy a páromat elutasították, én még elvállalhatom azt a munkát. Azért, mert neki rossz, nekem miért kéne, hogy az legyen? Okos srác, talál magának másikat, ahol meg két kézzel kapnak utána.

Párkapcsolati élet rovása: na, ez egy nehéz kérdés. Rövidtávon, és mondjuk házat akarunk venni, és ha elvállalom ezt a munkát, 1-2 éven belül összeszedjük az önrészt, akkor megérheti. De hosszútávon tuti nem vállalnék ilyen munkát.

Ez hülyeség. Miért ne utaznék?

Én nem vállalnék el eleve több hónapra szóló kiküldetést, mert én úgy gondolom, a párom mellett a helyem, és hasonló felfogású embert választottam. Így nem kell beleegyezés, meg nincs ez a melyik kezembe harapjak. De ha olyan típusú lennék, aki menne, akkor szintén olyat keresnék, aki ugyanígy áll hozzá. Win-win.

Na, az viszont mehet, aki a páromat szapulja. Jogos(!) kritika belefér, de szapulás nem. És amúgy nemcsak miatta, hanem magam miatt elsősorban: ha a páromat szapulja ok nélkül, akkor lényegében az én választásomat, így pedig engem szapul, amit a hátam közepére sem kívánom.

Amúgy meg csomó határ van. Nem egy, mert mindennek, amit írtál, más-más embernek a szemében más-más súlya van.

Nálam barátokra rokonokra.

Akikkel egyutt nőttem fek azaz evtizedes ismerettségek.

És tudom hogy báránybőrbe bujt aljasak, rosszinsulatuak, hazugságokkal kavarnak be a kapcsolataimba, veszekedést és szakitást is szítanak es nem akarom hogy a párom veluk beszéljen a hátam mögött stb.

Nagyon rühellem amikor erre azt kapom az aktuális páromtol, á dehogy, biztos nem, olyan kedves, nem jol gondolom.

Mindenki beveszi a felszínt és nekem aki tobb evtizede ismeri őket nem hisznek.

Sztem ALAP kéne hogy legyen, azaz bizonygatnom se kéne, hogy elfogadja amit mondok es xy t ignorálni, a kapcaolatunkat magánügyeinket nem kiadni, elesben amikor meg "támadnak",Velem összetartani egy egységként.

De soha nem értik meg igy egyszeruen be se mutatom az aktualis barátom a veszélyzónákba. Azaz kerulom veluk adott rokonaim barataim.

Jav: életemben eddig egyetlen barátom erezte csak át mirol beszélek es határozottan velem tartott ossze.

A tobbi arrol győzködne, hogy de milyen barátságosak és kedvesek. (Igen, mint a kígyók)

Elég lüke kategóriák.

Vegyük pl. az elsőt: "Nem barátkozok azzal, akit a párom nem szeret."

Hát, először is megkérdezném a páromat, miért nem szereti. Aztán elgondolkodnék a válaszon. És lehet, hogy én se barátkoznék, de lehet, hogy igen.

Nos, vázlatpontosan, saját részről:

1. Ha csak simán nem kedveli, vagy piti okok miatt, nem fogom a barátkozást leállítani. Ha amiatt nem kedveli, hogy fizikailag / szexuálisan bántalmazta, lelkileg terrorizálta, meglopta stb., akkor nem tartanám szép dolognak, ha én meg ott jópofiznék vele.

2. Nem értem, itt miért kellene szolidaritást vállalni... egy vállalat nem a Máltai Szeretetszolgálat, a számukra legmegfelelőbb jelöltet keresik... ha ez nem a párom, hanem én, akkor ez van. Emiatt nem szalasztanék el munkalehetőséget, akkor sem, ha a párom emiatt hisztizik (nem tudok erre jobb szót).

3. Én a legtöbb esetben elutaznék. Vannak kivételes esetek, amikor nem, pl. ha aki engem meghív, nyilvánvalóan bele akar rúgni a páromba. De más esetben nem gondolom, hogy az lenne a fokmérője annak, hogy mennyire szeretem a páromat, hogy mennyire nem tudok róla leválni és külön programot szervezni... főleg ha az utazást pl. a munkahelyem, páromtól különálló baráti köröm, hobbimhoz kapcsolódó közösség szervezi.

4. Sztem ez a normális egy kapcsolatban, hogy az ilyen fajsúlyos döntéseket megbeszéljük... tényleg nem vállalnám el, ha nem bólint rá.

5. Ezzel egyet értek, magamtól szakítanám meg a kapcsolatot egy alapos fejmosás / vita után az illetővel, ha nem hagyja abba, akkor is, ha családtag.

6. Nem gondolom, hogy ezek közül bármelyik A határ lenne... és biztos van más "sarkalatos" pont is.

Ami pl. eszembe jut, és lehet releváns egy párkapcsolatban:

- támogatom-e a páromat olyasmiben, amiben láthatóan tehetségtelen? vagy olyasmi vállalkozásban, ami iszonyatosan eszi a pénzt, és nem biztos, hogy bejön? (nálam mindkettőre "nem támogatom" lenne a válasz... nem tiltanám, de megmondanám neki, hogy nem tartom jó ötletnek)

- nyilvánosan a pártját fogom-e, mellette állok-e akkor, ha nincs igaza / ő a bunkó? vagy pl. akkor, ha engem hozhat kellemetlen helyzetbe a véleményével? (előbbi esetben nem vagyok szolidáris, utóbbi esetben igen, ha igaza van és kulturáltan fejezi ki)

- támogatom-e, hogy munkalehetőségről munkalehetőségre járjon, minden munkahelyen felmondjon csak azért, mert minden főnök-kritikán, stílustól és jogosságtól független megsértődik (sajnos volt ilyen ismerősöm... és ezt nem támogatnám, ha együtt élünk és az én életemre is anyagi behatással van)

- ha más kultúrából származunk, követem-e a szokásokat a kérésére? (nálam ez attól függ, hogy ellenkezik-e az alapelveimmel, mert ha igen, akkor nem gondolom, hogy rákényszeríthetne... de ha az a helyzet, hogy picit fura, vagy jaj, mit szólnának mások, akkor támogatnám... pl. engedném skót származású férjnek, hogy kilt legyen rajta az esküvőn, akkor is, ha pár idősebb vagy begyöpösödöttebb vendég elkezdene raplizni, hogy "de hát a szoknya az nőknek való")

- ha neki diétáznia kell, hogy táplálkozom? (igyekeznék nem előtte, kéjesen enni mindenféle finomságot, amit neki nem lehet, de pl. azt nem vállalnám be, hogy ne egyek fagyit soha, mert neki nem lehet) ugyanígy, nem állnék át vega vagy vegán életmódra csak mert ő az, és bűnnek tartja a húsevést

- átállnék-e más vallásra a kedvéért? (nem)

- elmennek-e olyan esküvőre, amire őt nem hívták meg? (attól függ, ismerik-e őt a házasulandó felek... ha pl. családban van az esemény, és undokságból nem hívják meg, pedig már évek óta együtt vagyunk, és másnak jöhet a pasija / csaja, akkor nem... ha a munkatársam hívott meg, akit a párom életében nem látott, elmennék)

- folytatnám-e azt a hobbimat, ami a páromat nem érdekli, ha zavarja, hogy addig nem vagyunk együtt / otthon maradnék-e, hogy együtt legyünk, ha lenne egy program, ami érdekel, de őt nem? (folytatnám a hobbimat, mert így ismert meg, és az nekem örömet okoz... a programoknál... ha úgy érzem, a programozás az együtt töltött idő rovására megy nagyon, akkor néha hajlandó vagyok engedni; de azt nem tenném meg, hogy pl. soha nem megyek el színházba / moziba / operába, mert neki az nem tetszik, és ő nem hajlandó velem jönni, de az zavarja, hogy nem vele vagyok)

- ha ő nagyon beteg vagy súlyos sérülése van, elmegyek-e bulizni, programozni? (közeli családtag, barát szülinapjára, diplomaosztójára, esküvőjére, tehát fontos programokra stb. igen (de szerveznék társaságot a páromnak), minden más programot hajlandó vagyok lemondani, akkor is, ha pénzveszteséggel jár)

Az összes dolog, kivétel talán az ok nélküli szapulás, olyan, hogy ezeket elvárni a párunktól önzőség. Például, ha az egyik nem a legalkalmasabb jelölt egy munkahelyen, a másik igen, akkor mondja vissza a munkát az is, akit felvennének? Ebben meg mi a logika? :) Vagy miért fosztanám meg egy élménytől a páromat, ha ő utazhat én meg nem?

A magánélet rovására menő munka kérdéses, átmeneti hajtás mindenhol lehet.

Nekem csak annyi kritikai megjegyzésem lenne hogy ezek nagyon szubjektív dolgok.

Pl az ok nélkül szapulás.

Azért mert ami az egyiknek "ok" vagy logikus érv, az lehet hogy a másiknak nem ok.

Ez sokszor aspektus, beállítottság kérdése.

A masik hogy mit nevezünk szapulásnak?

Ha valaki őszinten megmondja a véleményét hogy figyi mari nem bírom a pasidat, mert... (pl egy barát).

Vagy ha a háta mögött másoknak mondja, vagy neked, a pasival/csajjal meg jópofizik?

Azt gondolom az első helyzet tökre rendben lehet.

De megmondom őszintén ha van x ember az életemben aki valami miatt nem bírja a párom, de nekünk az illetővel nincs bajunk egymással, én ha ÉN nem akarnám, akkor nem szakítanám meg a barátságot, ismeretséget. Csak mert ők egymást pl nem bírják. Az ő dolguk. Max nem hozom őket össze egy helyre pl