Férfiak! Mit jelent nektek, ha a párotok kiáll mellettetek?

Igazából nem tudom, hogy mekkora probléma ez egy kapcsolatban, mindig csak egy-egy pillanatnyi konfliktusunk van belőle, apróságok miatt. Férfiak válaszára lennék kíváncsi, hogy ők mit várnak a párjuktól hasonló helyzetekben.

Alapvetően én a végtelenségig konfliktuskerülő vagyok, nagyobb megaláztatásokat is szó nélkül elviselek, ha csak rólam van szó. Egyedül akkor álltam bele eddig nagyobb konfliktusokba, ha egy hozzátartozómat nagyobb kár (anyagi, jogbeli, becsületbeli) érte volna, ha nem teszem. Saját magam miatt nem, inkább hivatalos úton igyekszem intézni a dolgaim, a becsületbeli dolgok miatt meg maximum kisírom magam otthon, aztán elengedem.

A páromnál vannak bizonyos érzékeny pontok, amikkel nem tűri a viccelődést. Más témákban elég messzire el lehet menni nála (és ő is el szokott másoknál), szóval nem valami sértődékeny drámakirálynő, egyszerűen csak bizonyos dolgokban zéró toleranciája van. Emiatt előfordult, hogy baráti programokon megharagudott valakire, vagy otthagyta az egészet, felállt és hazament. Én mindig csak baráti csipkelődésnek éreztem ezeket a dolgokat, de természetesen megértem, hogy őt érzékenyen érintik (ugyanakkor az "elkövetőre" sem haragszom, mert tudom, hogy nem bántásból mondta), sosem szóltam semmit, mikor valakivel összeszólalkozott. Ilyenkor a barátom (mérgében) párszor a szememre vetette, hogy nem állok ki mellette, nem lehet rám számítani.

Ha előfordult, hogy otthagyott egy programot, akkor én is azonnal felálltam és mentem vele. Utána vigasztaltam, vele voltam, szóval nem érzem úgy, hogy ne állnék mellette. Egyszerűen csak nem hiszem, hogy nekem is konfliktusba kellene keverednem olyan emberekkel, akik (szerintem) semmi rosszat nem akartak, csak egy kicsit túllőttek a célon egy-egy poénnal. Pár óra múlva ezt a barátom is el szokta ismerni, sosem haragszik senkire hosszú távon.

Szóval az a kérdés, hogy ilyen esetekben mit várnátok a pártoktól, mit csináljak, hogy lehessen rám számítani?