Ez tényleg így van hölgyek?

Férjemmel kb azonos az anyagi helyzetünk. Van egy közös számla, ahova beteszünk minden hónapban 100 000et mindketten.

Ebből megy a rezsi, kaja. A maradék pénzéből mindenki úgy gazdálkodik ahogy akar.

Nálunk lányom apja nincs képben. Így pl férjem ennyiben költ a lányomra, hogy az ő rezsijébe, ételébe beszáll.

Ha kimondottan a gyereknek kell venni valamit pl ruha, telefon, tábor, azt én finanszírozom. Nyaralás gyerekre eső részét szintén.

De van, hogy vesz neki a férjem egy csokit vagy valamit csak úgy jófejségből.

nincs olyan, hogy ‘kell’ vagy ugy meg ugy van. az a ket fel kozos megegyezesen mulik.

nyilvan nehez kettevalasztani a not a gyerektol, es aki gyerekes novel kezd, az elfogadja, hogy oket egy csomagban kapja. nagyobb koltsegeket nem szabad elvarni a neveloapatol, de szerintem annyi a minimum, hogy mondjuk legalabb szulinapjara vesz valamit annak a szerencsetlen koloknek. nem dragat, itt a gesztus a lenyeg. nem eltartani kell a gyereket, nyilvan a tanulmanyit stb ne fizesd, de nem lehet ugy tenni sem, mintha egy vadidegen lenne, akihez semmi kozod.

a nonek es a neveloapanak kell megbeszelnie, hogy nekik anygailag mi fer bele, mi az, ami komfortos mindekettojuknek.

valaki megteheti, hogy sokat kolt a gyerekre es komfortos neki is, meg a nonek is, akkor tegye. kotelezni azonban nem lehet ra senkit, de ahogy irtam, ugy sem lehet tenni, mintha az a gyerek nem letezne.

A fiamnak nincs nevelőapja. Sajátja van aki velem együtt tartja el. A párom aki velünk él, ő az én társam, neki meg egyfajta haver (nagyon szeretik egymást). Előbb lennék prostituált és tartanám el a fiam abból a pénzből egyedül, minthogy egy idegent azért hozzak az életébe hogy eltartsa és ezért mindenféle szemétséget el kelljen tűrnie/tűrnünk tőle amiatt hogy lekötelezettjei vagyunk. Hányingerem van ettől a "családmodelltől". Hálistennek nem kellene soha eltartásért kuncsorognom, viszont a párom is jó családból származó, jómódú, jól kereső, ezt nem tagadom, én se vennék magamhoz egy here pasit akit második gyerekemként tarthatnék. Saját szint, ahogy itt szokták mondani a tudjukkik (főleg amikor arról van szó hogy mindenféle szutyok pasi a normális nők szintje 😃)

Röviden ennyi.

A gyerek olyan mint kb egy hobbyköltség.

Azaz vannak a bevetelek kiadasok.

Ezeken altalaban kozosen osztoznak az egyutt élők.

Azaz ha anyuka elkolti a gyerekre akkor a pasi a szamlakat fizeti.

Kulon kassza az nekem fura.olyan mintha az egyik fél lábbal kint lenne a kaocsolatbol

Nálunk a párom költ a gyerekre. Nem én kértem, saját döntése. Párom szülei is vitték magukkal nyaralni, szeretik a kislányt. Mindig megkérdezem hogy mennyi az annyi , mennyit adjak, nem szokták se megmondani, se elfogdni.

Szerintem ez emberfüggő és ezt az adott személyeknek kell érezni, hogy neki mennyi ,hogyan fér bele, mennyire érzi közel magához a gyereket. El tudtam tartani a gyerekemet, a párom előtt is megvolt mindene, úgy hogy a vérszerinti apa egy forintot nem adott ,lassan 8 éve nem is látta a gyerekét.

Nálunk úgy működik a helyzet: amennyit keres az egyik ( kevesebbet) azt a másik is be teszi a kasszába. Plusz költség esetén a váratlan kiadásokra költünk. Kb 600 ezer a közös kalap, 3 gyerek és két felnőtt. Kiadások közösek mivel mindenki használja ( víz, villany, internet) kevés a kiadásunk, hála Istennek. Ebből a közösből tudunk még félre tenni a váratlan kiadásokra. Többlet bevétel esetén azé aki megkereste, nincs kikötve mit csinál vele. Általában nyaralás, ruházkodás, szórakozás stb.

3 gyerekből 2 a páromé, SOHA eddig nem volt vita semmiből mert ő is annyit tesz bele mint én, annyit vesz a gyerekemnek amennyit a sajátjának. Kölcsönösen szeretjük egymás gyermekeit. Senki nem nélkülöz!