Valaki, aki egy kicsit is jártas a pszichológiában! Hogyan oldjam meg ezt a helyzetet?

Attól tartok, hogy mindketten gyűjtögettétek a sérelmeket, és időnként csomagban vágjátok egymás fejéhez. Ez nagy hiba.

Akkor kell megbeszélni, amikor történik: "nekem ez nagyon rosszul esik". ,stb.

Ha sikerült megbeszélni azon frissiben, akkor túl kell lépni.

Na, ez az, ami alkati, de önneveléssel akár változtathat rajta az ember.

De ha ez a vonat már elment, és csak a sérelmekkel való párbajozás maradt, akkor ez már csak kínlódás. Ebből már csak kifelé vezet az út, mert patthelyzetben nem lehet egészséges életet élni.

Ebben az esetben fontos, hogy egy területen fellépő kétirányú elégedettlenség úgy legyen kezelve, hogy megbeszélik az egyik oldal problémáit, legjobb esetben kompromisszum stületik, majd ezután térnek rá a felek a másik oldal problémáira.

Célszerű kettéválasztani a beszélgetést, mert a sérelemre adott azonnali viszontsérelem indulatokhoz vezethet, és az alapprobléma elhanyagolásán túl újabb sérelmeket indukálhat.

Nos, ha valóban meg akarjátok oldani a dolgaitokat, akkor asszertív kommunikációra vagy erőszakmentes kommunikációra van szükségetek. Mindkettőtöknek. Marshall Rosenberg ea-i nagyon jók az utóbbi területen.

Ha csak a te részedet kívánod/csak azt lehetséges megoldani, akkor az asszertív kommunikációt (v EMK-t) és egy érettebb személyiségű partner megkeresését javaslom számodra.

Te máskor mondd el.

Igy utálom en is ha beszélgetést kezdeményezek rola, a sérelmeimröl vagy meg akarok valamit beszélni oldani, ehelyett rámtereliba témát hogy de meg te meg te meg te.

Miért akkor tereli el, amikor en kérdezek mondok valamit.? Nem magamrol, hanem rola akartam beszélni.

Az ő bajai külön lap.

Egyikőtök sem akar változtatni semmin. Csak hozzávágjátok a másikhoz, hogy miben xar, és várjátok, hogy megtörik és bocsánatot kér.

A sérelmek így nem megoldva, javítva lesznek, csak gyűlnek. Egyre jobban el fogtok távolodni. Gondolom, már szex is csak havonta van. Eltaláltam?

Igazából van az a távolság, ahonnan már könnyebb egy nagyot lépni messzebbre, magyarul ha szakítotok, az mindkettőtöknek a legjobb. A kimondott rossz, a bántó szavak örökké ott lesznek köztetek, nem lehet visszacsinálni. Több fájdalommal jár, ha tovább erőltetitek. Ha nincs még közös gyerek, közös ingatlan, közös hitel, akkor sokkal könnyebb lezárni. 15 év házasság és 3 közös gyerek után, mikor még 10 év hitel van hátra, érdemes az utolsó szalmaszálban is megkapszkodni, és menteni az utolsó pillanatig, ami menthető. De ugye nem ismerjük a körülményeket.

Én is úgy gondolom,hogy ha valakiből kibukik egyszerre több sérelem,már önmagában az is problémás,hogy minek gyűjtögeti, ahelyett,hogy időnként szólna,ha valami gondja van.

Erre a te módszered már csak olaj a tűzre.

A reakciód azt árulja el,hogy pont ugyanúgy viselkedsz mint ő,csak esetleg másfajta sérelmeid vannak.

Szóval nincs köztetek normális kommunikáció.

Ha az egyik fél felhoz egy adott sérelmet, akkor azt beszéljétek meg először,ne menjen el a dolog olyan irányba,hogy mindenki kiborítja a másik fejére az összes addigi dolgot.

Szerencsés,ha nyugodtan tudtok beszélgetni a legnehezebb témáról is.

Persze,hogy nehéz,de ez legalább működik.

A konok hallgatás,a csak, meg a nem ,mert nem típusú beszélgetés nem vezet sehova.

Legtöbb konfliktus sokkal kezelhetőbb,amikor a másik szól valamiért és te nem úgy reagálsz,hogy persze,mert te meg....

Hanem megpróbálsz úgy válaszolni,mint aki átérzi a másik gondját..

Nyilván nem lehet minden egyes helyzetre ezt ráhúzni.

De a kezdeti apró cseprő vitáknál ez legtöbbször beválik.

Látom, az asszertív vagy másnéven erőszakmentes kommunikáció kulcsszót és Rosenberg nevét is nagyon helyesen már bedobta valaki. Mindenképp érdemes tanulmányozni, de még egy nevet és írásait érdemes megemlíteni: Gary Chapman öt féle szeretetnyelve. Főleg mivel a két dolog találkozik is abban, hogy ha nem megfelelően kommunikáljuk a saját érzéseinket, igényeinket, akkor kisiklik a kommunikáció, mert nem sikerül egy nyelvet beszélni a másikkal. Az említett szerzők könyvei lényegesen jobban kifejtik, de azért leírok pár alap gondolatot, ami talán segíthet elindulni - de érdemes elolvasni a szakirodalmat, mindkettő nagyon hasznos!

Illetve egy harmadik gondolat, hogy a nők sok esetben nem várnak választ, vagy megoldást. Néha csak ki akarják mondani, ami a szívüket nyomja és többet árt, mint használ, ha bekapcsolódsz a beszélgetésbe, hogy megoldásokat kínálj. Nem megoldást várnak, csak annyit, hogy meghallgassák a panaszaikat, kibeszélhessék a feszültségüket. Ilyenkor, ha elkezdesz akár a legjobb segítő szándékkal belebeszélni, azzal többet ártasz, mint használsz.

Amit leírtál a tipikus erőszakos kommunikációs konfliktus (félre)kezelés. A legtöbb ember küzd vele és ilyen módon nem is nagyon lehet megoldani.

Ő letámad téged a saját sérelmeivel, te felhozod a sajátjaidat, vagyis védekezésként visszatámadsz, ő emiatt támadva érzi magát és vagy még erősebb támadásba lendül, amire te is bekeményítesz, aztán valamelyikőtök vagy megsértődik, vagy kihátrál a helyzetből, a rendezetlen sérelmek meg tovább gyűlnek. Az a gond ezzel, hogy így nem lehet a problémákat megoldani, de még csak megbeszélni sem. Viszont minden egyes vitával egyre jobban elmérgesedik a kapcsolatotok, egyre kevésbé akartok még csak beszélni is a gondokról és jó eséllyel egy idő után eljön az a pont, ahonnan már nincs tovább és inkább véget vettek az egésznek.

Fontos tisztában lenni vele, hogy ugyanazt a helyzetet minden ember máshogyan éli meg. Ugyanazt a történést is máshogyan képes mindenki értelmezni. Még a színét sem feltétlenül ugyanolyannak látjátok valaminek - mert te az egyik oldalról nézed, ő a másik oldalról nézi és nem biztos, hogy annak a dolognak mindkét oldala egyforma színű. A helyzetek értékelése pláne ilyen. Te kedves gesztusnak tartasz valamit, de neki ugyanaz lekezelésnek tűnik valamiért. Te természetesnek tartasz valamit, neki meg hatalmas terhet jelent. Érdemes ezeket a dolgokat megbeszélni, közös nevezőre hozni.

Gary Chapman öt féle szeretetnyelve azért fontos, mert segít megérteni, hogy nem mindenki ugyanabban a formában érezteti a saját, vagy érzékeli a másik szeretetét. Van, akinek az fontos, hogy mondja/hallja, míg más az ölelésből érzi, megint más az ajándékokból, minőségi időtöltésből, vagy szívességekből érzi, hogy szeretik. Ha nem azon a nyelven beszélsz a másikhoz, amit ő ért, akkor nem fogja érteni, amit mondasz. Hiába mondod nagyon nagy átéléssel és a legőszintébben, akkor sem érti, mert nem egy nyelven beszéltek. Lehozhatod a másiknak a csillagokat az égről ajándékként, ha ő egy ölelésre vágyik és csak abból érezné a szereteted, a csillagoddal meg nem tud mit kezdeni, mert az neki csak egy csillag, amivel tele van az ég...

Hasonló a helyzet az egyre jobban elmérgesedő sérelmekkel is. Lehet, hogy neked "csak" egy bevásárlás, wc deszka lehajtás, akármicsoda és nem érted, neki miért ekkora dolog. Neki viszont lehet, hogy ezekben csúcsosodik ki az igényei be nem teljesülése, sokkal sarkalatosabb jelentéssel bírnak számára, mint hinnéd - ahogy nyilván neked is meg vannak a hasonló dolgok, amikről meg ő nem sejti, hogy neked milyen fontos, mert az meg neki "csak" valami, miközben te fontosabbnak tekinted annál, mint ami számára.

Itt jön be az asszertív kommunikáció. Mivel máshonnan közelítetek a dolgokhoz és eltérő jelentéssel, jelentőséggel kezeltek dolgokat, nem nagyon tudtok ugyanarról a másik nyelvén beszélni. Nem látsz a fejébe és ezért nem tudod, hogyan fogja értelmezni, ha róla mondasz valamit, úgy érzi, hogy számon kérsz rajta valamit (ami ráadásul egy vitában általában még így is van). Ezzel az a fő gond, hogy így nehéz eljutni oda, hogy te megértsd, hogy ő mit hogyan gondol, mit miért úgy csinál, ahogyan és még nehezebb eljutni egy olyan megoldáshoz, ami mindkettőtöknek megfelelne.

Az erőszakos kommunikáció, ha azt mondod, "te ezt vagy azt csináltál/nem csináltál". Bármit mondasz a másikról, azt ő támadásként, minősítésként értékelheti, ezért erőszakos és általában hasonló jellegű, szintén erőszakos reakciót vált ki.

Ha megtanulsz erőszak mentesen kommunikálni, akkor nem a másikról beszélsz, hanem saját magadról, hiszen míg a másikat nem érted és nem látsz bele a gondolataiba, addig saját magadat ismered és jobb esetben a saját érzéseiddel, gondolataiddal, eszmefuttatásaiddal tisztában vagy. Semleges tényekről beszélsz, nem a másik cseleketedeiről (pl. nem azt mondod, hogy "TE nem csináltál vacsorát és ezért én nem tudtam enni", hanem azt mondod "ÉN nem vacsoráztam és az éhségtől rossz a kedvem". Ha a helyzet semleges ismertetése és az ehhez fűződő saját viszonyod és érzéseid bemutatása után könnyebben és hatásosabban tudsz megfogalmazni kéréseket a másik felé, amit így ő érteni fog, hogy honnan ered, miért fontos neked és mit szeretnél tőle, hogy a problémád megoldódjon. (a korábbi példánál maradva lehet a folytatás, hogy "jól esne egy fárasztó nap után egy finom vacsora, ezért szeretném, ha te megfőznéd, vagy ha nem tudod megcsinálni, légyszíves jelezd és akkor hazafelé tudok venni valamit, hogy ne maradjak éhen" - persze a ki főz/mos a családban kellően sztereotíp és messze vezető probléma tud lenni és sokáig kell az asszertivitást csiszolgatni hozzá, hogy a mögöttes rétegeket is sikerüljön erőszak mentesen megbeszélni egymással, pl. asszony dolga-e a házimunka, vagy kinek van több/nehezebb/fontosabb munkája, stb.)

Ha sikerül megismerni az asszertív kommunikáció filozófiáját és a saját sérelmeidet ilyen erőszakmentes formába átfogalmazni, akkor sok esetben akár már a megfogalmazás közben rájöhetsz, hogy nem is az a problémád valódi gyökere, amiről egyébként vitatkoznál - és hogy nem is biztos, hogy az az igazi megoldás, amit eredetileg annak gondoltál.

Illetve az asszertív kommunikációs elveket használva könnyebb lehet dekódolni a másik mondanivalóját és párbeszédet kezdeményezni róla, hogy elmagyarázza neked, hogy mi a semleges tény (pl. nincs vacsora), ami kiváltója az érzéseinek, mik ezek az érzések, és mit tehetsz azért, hogy meg tudd oldani a problémát. Sok esetben már az is elég lehet a helyzet kezelésére, hogy azt látja, hogy figyelsz, megérted, hogy mi a gondja és érzi, hogy tenni akarsz érte, hogy megoldódjon - ahelyett, hogy a fejéhez vágnál valamit, mint mások.

Ez persze csak egy kivonat, ne ez alapján akard megérteni az asszertív kommunikációt és az öt szeretetnyelvet, olvasd el a vonatkozó szakkönyveket!

Mi ritkán bántjuk meg egymást, de alapszabály, hogy este összebújva alszunk el.

Ezért nincs ilyen, hogy "a múltkor is .."