Hogyan kezelitek a féltekénységet?

Hűha. Az előző barátom eléggé tönkre vágta az onbizalmamat és meg is csalt. Szakítás után kb 7est adnek magamnak féltékenységből. Telefont sosem csekkoltam, nem nyomoztam, nem kutakodtam, de amikor egy csinos nő volt a környéken nagyon féltékeny voltam es megjegyzeseket is tettem a nőkre. Tudom nagyon gáz.

Majd a mostani barátom pár év alatt visszaepitette az onbizalmamat es most egy olyan 4est adnék magamnak. Ha van egy csinos nő a környéken megdicserem, esetleg inspiralodom smink/ruha/haj tekintetében, viszont nagyon szarul esne, ha a párom megnézné hosszassan.

Exemnél 100# as volt a skála szintem... ezt nem részletezném de nem voltam normális...

viszont az új páromnál nincs féltékenység, egyikünk felől sem 😊.

Valahol 4-5 körül. Nem halok bele, nem leszek agresszív meg birtokló, de néha nagyon el tudok szomorodni az aggodalmaim miatt. Én általában őszintén elmondom a páromnak, hogy figyelj, ez most nem manipuláció meg célzás, csak szeretném megosztani veled, hogy mennyire elszomorodtam, mikor ez meg az történt... És hogy nem akarlak elmarni, harcolok magammal is, hogy laza maradjak, de azóta bennem van ez a félelem. És aggódok. Ezzel nem akarok semmit elérni, csak szeretném ha tudnád, amit érzek. Nem tudom befolyásolni, csak elnyomni az érzelmeimet.

Ilyenkor meg szokott cirógatni, volt, hogy fel is ajánlotta, hogy szívesen megmutat bármit, ha attól megnyugszom. Mondtam neki, hogy nem kell, csak a legkisebb kétely is ilyenkor egyszerűen fáj. Ezek olyan dolgok, mint mikor néha a tükörbe nézve szörnyen érzem magam. Vannak rossz napjaim, mikor úgy érzem, nem vagyok elég jó ahhoz, hogy valaki kizárólagosan szeressen. És ilyenkor érzékeny vagyok az apróságokra.

Az eszemmel tudom, hogy nem ad rá okot, mert pontosan tudom, milyen mikor van oka, de jó érzés megosztani a kételyeimet a társammal. És jó érzés, hogy megérti és nem kezd el velem háborúzni meg hülyézni miattuk..