Párom folyton elnyom a "beszélgetésekben". Mit tegyek?

Bármilyen idétlenül hangzik, de most majdnem sírok. (49/N)

Most volt az, hogy már tíz perce hallgattam őt miután mar visítani tudtam volna a feszültségtől, annyit jegyeztem meg, belevágva a mondanivalójába, hogy "De jól elbeszélgetsz te magaddal!" -és kinyomtam a telefont. Utána még négyszer rányomtam. Majd végül felvettem, annyit mondott csak h a k anyámat. Szóval a lényeg az neki nem ment át.

A következő szokott történni:

Elkezd beszélni arról, hogy mit tapasztalt, és mire jött rá, vagy milyen kérdések merültek fel benne. Én belelkesedek, milyen szuper téma, és hozzátenném a magam gondolatait. Na itt kezdődnek a bajok. Valahol szünetet hagy, kérdi "Ugye?" "Itt vagy még?!" erre megszólalok, hogy igen, belekezdek a beszédbe, de rámförmed, hogy "Hagy mondjam már, mert elfelejterem...", és még folyamat beszél 5-10-15-30 percet. Monologizál. Aztán van úgy, hogy ezután el is köszön!!!, van, hogy megkérdi mit akartam, ekkor én vagy emlékszem még, vagy nem, vagy van még kedvem hozzászólni a témához, vagy nincs.

Ha beszélhetek, utána úgy hallom, mintha szomorúbb lenne, mint amikor elkezdte a mondandóját.

Úgy érzem, hogy utálja, hogy egyáltalán vannak gondolataim, vagy hozzá tudok szólni bármihez.

Nem kíváncsi rám! Azaz a gondolataimra. Pedig én azzal azonosítom magam, a szellememmel.

Úgy érzem, már nem szeret ENGEM. Csak a testemet, meg a fülemet, a főztömet, amit én nyújtok neki, de nem ENGEM.

Úgy érzem magam lassan, mint egy szingli akinek van egy hatalmas cicája akit szerethet... :(