Bulizni a párunk nélkül?

Én alapvetően nem érzem magam jól egy olyan helyen, ahova abban a tudatban megyek, hogy a párom közben rám gondol hiányolva engem/aggódik értem/szívesen velem tartott volna. Valahogy nem esik jól az egész, de ez csak én vagyok.

De hogy a kérdésre válaszoljak, az a minimum, hogy megkérdezném, hogy jönne-e velem vagy hogy áll ehhez a programhoz. Az nem opció, hogy nem enged, de ha nem akar jönni és látnám rajta, hogy nem kifejezetten örül annak, hogy megyek, akkor nem hiszem, hogy mennék.

Miért ne lehetne külön menni?

Érezd jól magad!

Kell néha egy kis kikapcs úgy, hogy nincs velünk a másik.

Mondom ezt úgy, hogy imádok vele lenni, és ő is velem.

Ne gondold túl :)

Hát nálunk még az is előfordul, hogy nem hívjuk egymást. Szerintem ez nem ördögtől való.

Ha én lányos estére megyek a csajokkal, eszemben sincs hívni, együtt élünk, minden nap látjuk egymást és mindketten szeretjük az én-időt.

Ugyanígy ő pl. koncertekre szokott elmenni, ahova nem hív engem, mert ismeri a zenei ízlésem és tudja melyik érdekelne melyik nem.

Nem vagyunk összenőve és (számomra) rettentő gyerekes ez a mentalitás, hogy "nem tudok elmenni bulizni ha tudom, hogy a párom hiányolna".

Szerintem minden felnőtt ember kibír pár órát a párja nélkül és nem egy óvodás, akit gondozni kell.

Sokszor megy el a kollégáival is sörözni, én is szoktam csapatépítőkre járni, ide se hívjuk egymást, ahogy egyik kollégám se hívja a párját. Ezek céges események. Ilyenkor ha én maradok otthon sorozatot nézek, hajat festek, rendelek kaját, ilyesmi. Ha ő, akkor gityózik, filmezik, pihen, akármi.

Szerintem ez az egészséges de nem vagyunk egyformák.

23L , 3 éves kapcsolat

#5 Mi is szoktunk egyedül járni programokra. Van, hogy a barátnőmmel töltök egy egész napot, van, hogy tényleg olyan program van, ami az egyikünket nem érdekli, még akár több napos elutazós is. De nálunk valahogy alap dolog, hogy a párom mindig mindenhova jöhet, ha akar.

Ha akarna, akkor jöhetne csapatépítőre, megkérdezném a főnökömet, bármennyire is furcsa. Ha akarna, akkor jöhetne a barátnőmmel a lelkizős programra, nyilván előre szólnék a barátnőmnek, meg egyszer megpróbálnám megmagyarázni előtte a férjemnek, hogy ez miért rossz ötlet. Stb.

Szerencsére a párom nem olyan, hogy jönni akar. De nekem az, hogy “nem hívom” egy nagyon furcsa koncepció. Ha akar jöhet.

30N, 8 éve együtt

#6 de te konkrétan teljesen ugyanazt írod mint én (#5) csak átfogalmazva.

Nálunk is az a mentalitás, hogy "ha akar, jöhet" természetesen, de ehhez nem kell hívnom is minden alkalommal és magától sosem mondta, hogy jönne pl. a kollégáimmal inni, vagy a barátnőimmel, ahogy énse neki. Nem titkolózunk, bármikor jöhetne ha szeretne, de felesleges mindig hívogatnom.