Mi volt az és hogyan tudtátok megoldani az eddigi legnagyobb párkapcsolati próblémátokat?

Az volt, amikor a férjem három év után azt mondta, hogy ő négyesben szeretne menni a családjával nyaralni, akkor is, ha kifizetem a részem.

Sok veszekedéssel és apró lépésekkel...

Folyamatos menekülés, kommunikáció leredukálása, magába zárkózás, hanyagolás a részéről, részemről emiatt részben jogos hisztik és mélypontok. Kétszer hittem azt, hogy itt és most vége van. Egyszer két hétig befordult, nem találkoztunk, aztán utána nem győzött kompenzálni emiatt. Nehéz időszaka volt, a múltját fel kellett dolgoznia.

Másodszor most éreztem azt, hogy legszívesebben kifutnék a világból, lefutnék a Földről... Semmihez nincs már kedvem és erőm, mert ez a kapcsolat halálra van ítélve. Megint zárkózott lett, én meg ismét depresszív emiatt.

Talán most kicsit jobb. Nem tudom, próbálok pozitív maradni, csak nehéz így...

Párkapcsolati szinten igazán nehéz még nem volt, sosem merült fel a válás gondolata. A legnehezebb helyzet, amit együtt kellett megoldanunk, amikor a második gyermekünk kórházba került. Szívbeteg, többször feküdtünk le úgy este abban a pár hétben, hogy csak azért imádkoztunk, hogy ne csörrenjen meg a telefon. Mikor lekerült az intenzívről és beköltözhettem hozzá, akkor meg a logisztika volt brutális, a tesója is pici volt még, a férjemet nem engedték sem szabira, sem fix home office-ra, mi is alig találkoztunk, a gyerekeket hol az egyiket, hol a másikat kellett otthagyni valahol (kórház és nagyszülő)… Ebben az időben nyilván nem a kettesben töltött idő volt a prioritás, ezt azért megéreztük rendesen. Pár hónap után ahogy szépen lassan visszarázódtunk a normál kerékvágásba, helyrejött a házasságunk is, hála Istennek. 😊

46N, 28 éve együtt

Pár évvel ezelőtt, a kapcsolatunk elején a férjem azt akarta, hogy tanuljak tovább. Én nekem meg még egy tárgyból nem volt meg az erettségim, amit ő nem tudott, mert szégyelltem elmondani neki.

Akkor a kezembe nyomta az egyetemi jelentkezési lapot, én meg csak ültem kukán és nem akartam kitölteni.

Aztán inkább elmentem tőle, ő meg a fejemhez vágta, hogy őt nem érdekli, maradjak csak olyan alulfizetett szar állasban életem végéig.

Akkor 2 napig nem beszéltünk egymással.

De utána sokat beszélgettünk, elmondtam neki, hogy hülyének érzem magam az egyetemhez, szépen kértem ne erőltesse, majd én lépek.

Megértette.

Aztán szépen titokban estin leérettségiztem és utána boldogan tovább tanultam.

6 év alatt ez volt az egyetlen "vitánk"