Mi az oka a hímsovinizmusnak?

Egyfajta trónfosztottság érzés. Képzeld el úgy, mintha lenne egy futóverseny, amire csak te neveztél. Lesétálod a távot szépen, megnyerted a versenyt, téged ünnepelnek, te vagy a klassz futó, azt hiszik, más erre nem képes.

Van viszont egy másik futó, akit nem engedtek eddig nevezni, mert nem volt elég magas. Hiába edzett, hiába próbálkozott, elutasították a jelentkezését. Addig-addig, amíg ezt a szabályt eltörölték.

És ez a futó végre odaáll melléd a rajthoz. És kiderül róla, hogy ő tényleg küzdött azért, hogy ott legyen. És megnyeri a versenyt.

Mit érzel?

Pontosan azt, hogy neked már nem elég a kényelmes kis sétád ahhoz, hogy érj valamit. Neked izzadnod kell, hogy értéked legyen. Dolgoznod azért, hogy ünnepeljenek. Mert már nem csak te versenyzel, hanem mások is.

És te köpködsz rá, hogy a kis törpe meg hogy azok a kis labak a tieidhez képest nem valók futónak... De addigra már nem számít, hogy te mit gondolsz, mert már nem rólad szól minden.

Szerintem egy része az, amit a fentebbi válaszokban leírtak, egyel még kiegészíteném, hogy amolyan "félelem a bosszútól".

Sajnos sok esetben ezt a történelem is igazolja, hogy amikor megtörténik egy "felszabadítás" - pl. Dél-Afrika - akkor azt utána egy fordított helyzet követi, ahol az addigi elnyomottak amolyan "jogos bosszúként" önkényeskedni kezdenek, és teljesen mindegy, hogy akit elkapnak az mennyire volt jó vagy rossz.

Egyéb példák: francia forradalom, bolsevik forradalom, vörös és fehér terror, a világháborúk utáni közvetlen állapot, csehek hozzáállása a második világháború után a németekhez, BLM mozgalom a kortársak közül.

Sokakban ez is benne lehet, hogy "mi lesz, ha fordított helyzet alakul ki?"

2

Inkább képzeld el, hogy van egy futóverseny. Mindenki azt sulykolja beléd, hogy meg kell nyerned. Sérülten is. Hiszen ez a versenyzők dolga. Az igazi, kemény versenyző nem sír. Ha meg veszít, akkor ő egy lúzer. Nem is igazi, nagybetűs versenyző.

Aztán odaáll mellé egy másik versenyző. Hiszen egyenlőség van. Csakhogy a második versenyző elől elbontanak két akadályt, engedik előbbről startolni, mert hát lovagiasság is van a világon. És elvárják az első versenyzőtől, hogy illedelmesen adjon tíz méter előnyt.

Ha első futónk komolyan veszi a versenyt, és lenyomja a második versenyzőt, azt biztosan csak tisztességtelenül, csalással tudta megtenni. Hátszéllel. Társadalmi nyomás miatt.

Ha viszont a második futó nyer, azt ő és a támogatói úgy kommunikálják, hogy ez is csak azt bizonyítja, hogy mindenben jobb az első futónál.

Azzal tisztában van valaki, hogy ezen a "futóversenyen" néhány győztes van csak? Mind egy pályán futunk, az örök elsők pedig igyekeznek elérni, hogy mi itt a középmezőnyben és attól hátrébb, egymást gáncsolgassuk, amíg körhátrányba nem kerülünk.

Ezért van ekkora mesterséges megosztás. Fekete, fehér, ázsiai utáljátok egymást! Nő, férfi, egyéb, utáljátok egymást! Keresztény, muzulmán, zsidó, utáljátok egymást! Idős, középkorú, fiatal, utáljátok egymást!

Egymást "öljétek", ne minket!