Anyóssal nem egyenrangú a párunk? Hogyan szakítsak vele?

Párommal 7 éve vagyunk együtt. Ezidáig nem költöztem vele össze, nem volt eljegyzés sem, házasság meg végképp nem. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert annyira viharos ez a kapcsolat hogy bizonytalan alapokra nem szeretnék gyermeket szülni. Sokszor veszekszünk.

Az elején nagy volt a szerelem, viszont én azt vettem észre hogy ez totál ellaposodott. Nem tudunk beszélgetni, és erről nagy mértékben tehet szerintem ő is nem csak én. Nagyon anyásnak tartom, talán túlságosan is ragaszkodó. Kb mindent elecsetel neki ami köztünk történik és ez idegesít... nem vagyunk már gyerekek hogy összeszidjon mindennek neki mert nem úgy van az adott dolog ahogy neki tetszik. Sokszor inkább azt érzem az anyját kéne elvegye, nem pedig engem... kerülget a gondolat hogy szakítok, de fogalmam sincs hogy zárjam le. Egyik kezemmel tartanám, mert szeretem, de az eszem már rég kitette volna... és az a baj nem azt érzem hogy mi lenne velem nélküle, hanem hogyan értessem meg vele hagyjon békén.

Tegnap volt nő nap. Ne értsetek félre, nekem nem kell virág meg a többi csicsa.

Egyszerűen az zavart, hogy az anyjának vette a márkás parfümöt, a hatalmas csokrot, meg a rahedli csokoládét... persze ezt korábban megvette már mielőtt figyelmeztettem volna el ne felejtse az anyját felköszönteni.. tehát eszébe volt a Nőnap... ott mutogatta mit vett.. milyen fasza, és tényleg.. nem sajnálom, de annyi nem volt benne hogy nekem legalább 2 szót kinyögjön és annyit mondott Boldog Nőnapot!

Este magunk között említettem neki hogy nem kellett volna nekem is mondania valamit? Erre teszi a hülyét:" miért azt a pároknak is szokták?" Miért, anyák napja van? Visszakérdeztem...persze neki állt puffogni, hogy milyen utálatos vagyok mert megkérdeztem ezt.. és mi az hogy miután elküldött a fenébe nem volt kedvem szeretkezni?

Mert ezen bezzeg beduzzogott, azt nem felejti el. Az a baj az ilyenek nem egyszeri esetek.. születésnapjaim, névnapjaim...

Tavaly, elfelejtette a születésnapom... meg sem említettem hogy volt.. de aznap este bekerültem egy egézségügyi problémával a kórházba.. az éjjel megműtöttek... annyi nem volt benne felhívjon megkérdezze hogy érzem magam, nem hogy eszébe jusson milyen nap volt.. mikor pár nap után megemlítettem akkor az volt hogy már nem érzi azt amit kellene stbstb. Én nekem meg annyi eszem volt akkor nem zavartam el a fenébe... esküdözik imád, meg nem úgy gondolta.. de én a sok apró f*szság után nem szeretném folytatni. Hogyan szakítanátok vele hogy tényleg megértse hagyjon békén? Nem szeretnék még 5 évet rááldozni... egyszerűen nem lehet vele semmit megbeszélni,mert ha elmondom a problémám az a válasz:"hát nekem is van épp elég gondom veled..." meg mindig rákontrázik.. mennyivel fáradtabb, mennyivel nehezebb.. ez esélytelen.. én már látom.

25 N

Hogyan tudnám békés úton lezárni ezt?