Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Márpedig a párod nem helyezheti a tesója érdekeit a ti kapcsolatotok fölé. Ugyanis a párod NEM felelős tesója depressziójáért.

MINDENKI saját magáért felelős, elsősorban. Másodsorban pedig, akivel együtt él.

Párodnak fel kéne vállalnia nèmi konfrontációt tesójával... mégha ezzel látszólag rosszat is tenne vele.

Ám, ha mindig, mindent elnéz neki, akkor a tesó SOHA nem nő fel. Az èlet adta feladataihoz.

Mert hogy az élet az nem azért van, hogy mások helyett éljünk... hogy mások "problémáját" megoldjuk.

Amit te most tehetsz, hogy beszèlsz a pároddal, hogy kicsit másként viszonyuljon tesójához. A ti kapcsolatotok érdekében. Vagyis kezdje már el egyenrangú és egészséges(!) testvérkènt kezelni a tesóját.

Mert, amíg ez nem történik meg, addig állandóan a "depressziós" tünetei feltüzelésével fogja párodat sakkban tartani. Mert azt már TUDJA, hogy kedves párod ugrásra készen... MINDIG a rendelkezésére fog állni. Elég csak elsírnia magát... és a párod ott terem, hogy enyhítse lelki "fájdalmait".

De, mint mondtam... ez NEM az Ő feladata és kizárólagos kötelezettsége. Főként nem, ha már túlzásba is viszi. Ami már a kapcsolatotok rovására mehet.

Erről beszélgess vele... meg arról, hogy ő NEM az anyja/apja neki. Akik felelősek lennének érte, ha még ugye "gyermek" az a tesó.

Az ERŐ legyen Veled!

Ez a beszéd.

Nem is szabad ajtóstúl rohanni a házba.

- Ütni kell a vasat! - Szól a mondás, ami azt jelenti, hogy apránként, de kitartóan kell elbeszélgetned pároddal, hogy acélosodjon az a vas. Hogy tudjon keményen és ellentmondást nem tűrően is elbeszélgetni tesójával.

Mert azt is ìrtad, nem nsgyon mer neki ellentmondani. Tehát nem mer konfrontálódni vele. Depressziójára hivatkozva.

Márpedig, ahogy korábban írtam is... aki épp depressziós, az nem jelenti azt, hogy buta, bolond lenne.

Elég sok művész, tudós, feltaláló volt és létezik, aki depressziós és/vagy önfejű. Szóval e kettő: ész és depi nem járnak külön utakon. De vannak sokan, akik ráérezve egy-egy betegség ízére, előnyére... mert akkor ő most sajnálni való, ugye... hát ki is használja eme lehetőséget. És sajnáltatni kezdi magát.

Nem tudom, hogy a tesó így van-e ezzel, de oda kell figyelnetek, hogy ne ez legyen.

És sok türelem kell hozzá. Neked a párodhoz. Neki a tesójához. Mert gondolom, nem múlt hónap óta diagnosztizálta rajta egy szakorvos a depressziót.

Viszont, lehetőleg mindent beszéljetek meg egymással, s főleg ami a tesójával kapcsolatos. Csak tegyél fel párodnak kérdéseket, s hagyd, hogy válaszoljon, hogy kibeszèlhesse ő is magát. Ez már olyan hatással bír, mint egy nyugtató pirula. Ha nem vágsz a szavába, hanem csak hagyod őt beszélni.

Ne akarjatok lenni gondolat-olvasók! Se ti egymás közt, se párod a tesójával szemben...

Az ERŐ legyen veletek!