Nekem miért nem jár a boldogság?

Eddig minden kapcsolatomban én voltam a kihasználható "szerető" fél. Az aki csak ad, de sosem kap vissza semmit. Az első kapcsolatom négy évig tartott, és azzal végződött hogy az exem megcsalt. Ráadásul egy olyan lánnyal aki sokkal rosszabbul nézett ki nállam. (Nem rosszmájúságból, de ténylegesen egy csùnya nőről van szó)

A második kapcsolatom volt èletem legnagyobb szerelme. Nemcsak csodáltam, egyenesen rajongtam érte. Ő volt a mindenem. Két évig mindig mindent megtettem érte, és mindent próbáltam úgy alakítani hogy neki megfeleljek. De ő is csak kihasznált testileg és anyagilag. Igazából nem is értem. Visszagondolva ő nem nagy szám, csak túl sokat kèpzel magáról belső és külső tulajdonságai alapján is. Összekellett volna tennie a kèt kezét hogy egy ilyen lány ennyire szereti. Errefel csak játszot az érzéseimmel és az életemmel. Bezzeg az ùj barátnőjével igazi hercegnőként bánik, pedig a lány sokáig húzta az agyát mire összejöttek.

Most pedig van egy srác. Ő kapart fel, mikor a 2. exem otthagyott. De úgy érzem ő is csak kihasznál. Fél éve rendszeresen járok hozzá. Minden hètvégén ott alszom, de olyan mintha szexen kívül semmit nem akarna. Pedig èn szeretem szóval nem tudok nem foglalkozni vele :(

Szóval az a kérdésem, hogy èn miért csak ennyire vagyok jó? Miért nem vagyok olyan lány akibe a férfiak beleszeretnek ès akivel közös jövőt/ életet akarnak? Pedig nagyon tudok szeretni ès csak annyit "várnèk el" hogy szeressenek viszont és vegyenek komolyan :(