Ha én nem vagyok féltékeny, akkor a párom ezért féltékeny?

Két éve született a gyerekünk, engem kicsit megviselt lelkileg az elszigeteltség amíg itthon voltam vele gyed-en, illetve másik országba is költöztünk, ahol én nem beszélem a nyelvet. Sokszor volt honvágyam, depresszióm. Néha kicsapott egy féltékenységbe is, hogy a párom sikeres a munkahelyén, emberek közt -nők közt is- van, elismert, eljár a haverjaival, kollegáival esténként (nem gyakran, de mégis) míg én be vagyok zárva, nincs senkim és unatkozom, úgy éreztem ez nem fair.

Ebből volt pár veszekedésünk is, mindig azt vágja a fejemhez, hogy semmit sem tud tenni, hogy én igazán boldog legyek, mindennel próbálkozik, (igen mindent megkapok, de attól még magányos vagyok) már nem tudja mit tudna tenni.

Ennek a veszekedésnek a hatására is, meg magam miatt is, próbáltam az utóbbi időben mindent megtenni a depresszióm leküzdésében, viszonylag sikeresen. A féltékenységemet meg megpróbálom mindig lenyelni, ha egy hülye, rossz gondolat jön, mert nem akarom megfojtani vele.

Ennek ellenére most úgy érzem, mintha elkezdett volna ő féltékeny lenni rám… Többször kaptam rajta, hogy kotorászik a telefonomban esténként, nem is keltem fel, mert nem talál semmit, az biztos. Kérdezgeti, hogy kitől kapok értesítést ha rezeg a telóm, meg ilyen apróságok. Arról volt szó, hogy elintézi, hogy a gyerek bekerüljön bölcsibe és én visszamehetek dolgozni, de most mégis halogatja, olyan megjegyzései vannak egyik nap, hogy tudja, hogy én milyen ambiciózus vagyok és, hogy jót fog tenni nekem majd, amikor elkezdem a cégem, másik nap meg, ha megemlítem a bölcsit, akkor azt mondja, hogy bízhatok benne, hogy eltart, vagy netán nem bízok benne? Nem aggódom, de nem is az anyagiak miatt akarok dolgozni és ezt ő is jól tudja, mégis úgy érzem hátráltatni akar.

Rémeket látok? Mi ez? Sosem viselkedett így korábban.