Ezeket letudnatok nyelni?

Próbálok nagyon rövid lenni, de le kell írnom minden fontost ami infó nektek hogy atlassatok normálisan a kapcsolatot, ne csak felületesen.

Szóval 3 éve vagyok együtt a párommal. Már az eleje döcögős volt. Letagadta hogy az exevel beszélget, pedig tény volt, feketén - fehéren.

Hamar jött hozzánk a baba, másfél év után, nem volt tervezett, de megtartottuk, mert vallaltuk a tetteinkert a felelősséget. Akkor még nem laktunk együtt, ez a dolog most azért fontos, mert mint utólag kiderült, miközbe én már várandós voltam, az összeköltözést tervezgettuk, ő meg mindig az exevel találkozgatott, persze csak haveri szinten. Sose fogom megtudni mik történtek akkor. (sajnos nem csak osszefutas volt az utcán, hanem lakásban is voltak fent, de állítólag sose kettesben.... Persze én is ezt mondanám). Mindent lenyeltem, mert kismama voltam, kiszolgalatott helyzetbe voltam illetve híztam benne nyilván hogy igazat is mond.

Menjuk tovább. Osszekoltoztunk 1 éve, megszületett a kisfiunk. A párom (aki azóta eljegyzett) mind a terhesség végén és a pár hónapos Babánk mellett szinte alig volt itthon. Élte ugyanúgy az életet mintha mi se történt volna, mint aki egyedülálló kb. Rengeteg veszekedés volt, kisebb, nagyobb. Nagyon jó volt így kihordani a terhesseget....

Amimt volt egy kis szabadideje munka után azonnal haverokhoz ment, biliardozni, pókerezni amihez nyilván alkohol is társult és sokszor (szinte mindig) úgy esett haza, hogy off volt...

Mostanában pedig az a baj hogy állandóan a hobbijanak el, szintén alig van itthon, nekem nem segít semmit, a kksfiunkat nem igazán látja el, ha adódik alkalom már itthon sincsen.

Emellett sajnos igénytelen is a számomra amit szintén nem tudtam összeköltözést előtt.

Van hogy 3 napig nem fürdik... Orrába durkal bárki előtt. Sokszor úgy érzem már direkt csinálja hogy idegesitsen.

Nagyon sokat veszekszunk úgy altalanossagban vagy épp feszko van, nem szólunk egymáshoz inkább. Van hogy egy hétig happy minden (nálunk ez nagyszo, máshol általános) de van olyan időszak amikor napi 3x össze-össze civakodunk.

Szuper így babazni.

Amugy pontosan tudom hogy szeret is, ragaszkodik hozzánk, hiszen mindig gondol rám, veszi nekem a nasikat, virágokat. Itthon ha jóba vagyunk bujik, ölel, szeret.

De sz apaság nem az erénye....

Mint aki utal velünk itthon lenni mindig megy, nem ul meg a fenekén. Régen is ilyen volt, de mostmar van egy fiunk nem érti meg.

A lakás az enyém.

1001x kértem már hogy menjen el senkinek nem kő ez 3unk közül ő mindig, állandóan megigeri hogy változtatni fog. 3 napig megy ez is, majd ugye lehull az álarc, ugye nem ez az igazi arca.

Nem költözik el, hiába kérem, szerinte idővel minden rendben lesz 3 éve vagyunk együtt, nem tudom mire várjunk még?!

Én nagyon nem érzem jól magam ebben a kapcsolatban, nem akarom hogy kisfiam ebbe nőjön fel, de nem megy cska ígérget. Ebből is látom hogy ragaszkodik hozzánk, meg án dolgokat.

Mit tennétek?

Nyelnetek neki ennyi minden után is még?

Vagy kirakatok?! De hogyan??