Mit szólnátok, ha a párotok rendszeresen felhozná, hogy mennyire sok teendője van a lakás "feldobásában", mindezt úgy, hogy valójában ő maga egyedül találja ki azt, hogy mivel lehet a lakást alakítgatni?

A lényeg, hogy a kérdésem kicsit egyértelműbb legyen: Nem élünk még együtt, a párom lakásába költöznék néhány hónap múlva be, azonban rengeteg dolga van a lakással, hogy olyanra alakítsa, amilyen neki az álomlakás - ez sokszor azzal jár, hogy eljárkálni kismillió barkács és lakberendező üzletbe, növényboltba, háztartási kellék üzletbe, stb.

Ezeknek a bevásárlásában és olykor összeszerelésében/takarításában segítek, de mindenre nincs időm, hisz nekem is van egy háztartás, amit még néhány hónapig fenn kell tartani.

Ugyanakkor amikor átmegyek, néha-néha megejti, hogy mennyire fárasztó volt ezt is elintéznie, azt is elintéznie, ezzel jelezve, hogy maximálisan elvárná a segítséget úgy, hogy mindent egyénileg dönt el - hisz abba nem szólok bele, hogy telerakja-e mindenfélével az adott helyiséget. Ilyenkor egy enyhe "guilt tripet" érzek, hogy valójában azt szeretné, ha a lakásrendezésben 100%-ig besegítenék annak ellenére, hogy nem lakom még nála, nekem is van egy lakás, amit fenn kell tartanom, mellette persze a munka és a szabadidős tevékenységek, és őszintén szólva nem érzem jogosnak azt, hogy ő mondjuk kitalálja, hogy másfél méteres növényt rakna a nappaliba, amit aztán egyedül hoz el, majd mondja a nap végén, hogy "huh, hát ő egész nap ezeket a dolgokat szállította, intézte, ez-az teendője volt".