Elbizonytalanodtam. Mi a teendő?

Én vagyok aki a sok kérdést feltette, nem értem miért lettem lepontozva, szerintem ezek igenis fontos kérdések, hogy érdemben lehessen válaszolni.

Köszönöm a válaszaidat, Kérdező. Én amúgy így látom a helyzetet:

Szerintem alapvetően kell a türelem, de mint mondtad, a hölgy lelkiproblémákkal küzd(ött), illetve nem elégedett magával. Szerintem ez már önmagában elég arra, hogy kihasson a kapcsolatra, mert a szex része gondolom nem önfeledten működik, főleg ha takargatja magát.

A másik, hogy te tartod el, és sok a családi program. Szerintem ez neki így nagyon kényelmes. Nem is akar beszállni? Vagy erről mit beszéltetek meg?

Szerintem ezek amúgy minden olyan dolgok, amik rombolják a rózsaszín ködöt, tehát mint írtad most ismered meg az igazi valóját, ami kicsit ellentétes a képzeletedben levővel, így persze, hogy jön az összezavarodás.

Én abban, hogy valakinek ki kell élnie magát önmagában nem hiszek (persze erről megoszlik a társadalmi vélemény, van aki szerint ki kell élni magunkat, szerintem nem), szóval én ebből a szemszögből vizsgálva azt mondom, hogy talán nem ő az igazi, hanem az illúzió, amit kergettél.

De nem ismerem a hölgyet, lehet az ő része teljesen más. Én is lelkileg nagyon szorongó hölgy vagyok, és takargattam magamat a pasim előtt, de ez anno amiatt történt, mert volt egy beszólása a testemre, aminek nem is volt tudatában. Ezért is mondom mindig, hogy ezek a problémák sokoldalúak.

Viszont én is azt érzem, hogy ez nem szerelem, inkább kötődés vagy ragaszkodás részedről.

Anyagiaknál nem mindegy, hogy még tanul? Vagy otthon henyél? Vagy olyan a munkája, amivel nem is fog többet keresni? Mert ha mittudomén valami szociális munkában önfeláldozza magát vagy pályakezdő, de 5 év múlva már ez meg az lesz, akkor lehet tök szorgalmas. Ha viszont csak arra gyúr, hogy majd a te lábadon áll, egyébként nincs érdeklődése, szorgalma, csak álmai, amiket rád rak, akkor az tényleg lelombozó. Állíts fel neki feltételeket, mert nem kell őt feltétel nélkül szeretned.

Az önbizalomhiányon meg azzal tudsz segíteni, ha sokat dicséred. Nekem is volt, hogy olyan megjegyzést kaptam, ami a párom szerint pozitív volt, mert "náluk" az megszokott csipkelődés, engem meg totál kétségbeejtett, hogy nem tetszem. Ezt a szégyenlőséget hozhatta persze máshonnan is, ha a szülei kritizálták vagy iskolában cikizték. Ilyenkor nem könnyű átlendülni rajta, csak ha kifejezed szóban is (napközben csak úgy, és nem közvetlenül "szexért"), hogy neked tetszik, csinos. Pláne jók azok a helyzetek, ha tudja, hogy mások előtt is büszke vagy rá. Tehát nem elég az, hogy mutatod, hogy kívánod, akkor vonja le a következtetést, mert egy nőnél ilyenkor simán felmerül a bősz önsajnálat, hogy "persze, csak azért, mert nem akadt jobb neki..." hanem mondjad is neki konkrétan, hogy ez meg az jól áll, szeretem rajtad... stb.

Családi programokról is beszélj vele. Persze semmiképp se bántóan, hogy "már utálom anyádat, mert mindig..." Mert az instant válóok, ha szidják a szüleidet. Csak mondd el, hogy neked sok, mert lássa be, bármilyen közvetlenek, ők nem a te szüleid és fordítva ő sem vágyna valószínűleg ennyire szorosan lenni a tieiddel. Mondjuk felvetheted, hogy szerinted elég havi 1-2 alkalom, de azon kívül a hétvégéket, estéket vele kettesben szeretnéd eltölteni nyugalomban úgy, hogy nem kell alkalmazkodni másokhoz. Lehet, eddig eszébe sem jutott, ha még nem volt téma és udvariasan végigjópofiztad. És ha megegyeztetek, mondd is neki, hogy ezt az ő dolga velük megbeszélni és kiállni kettőtökért. Különben jönni fognak a kifogások és vannak ám nagyon cseles "anyósok/apósok", akik mindig találnak egy kis ez-meg-az indokot átjárni meg meghívni meg beleszólni... Nőjön fel a párod, legyen önállóbb, és tartson téged és a magánéletetek előttük. És ezt a kívánságod nyugodtan elmondhatod neki szeretettel kérve is.