Én sporólós vagyok, ő nem. Össze lehet így csiszolódni vagy felejtős?

Különböző értékrendetek van, és különböző neveltetést kaptatok. Én úgy látom, hogy te túlságosan fogadhoz vered a garazsat, mert hidd el, nem feltétlenül lesz egy 30k-s parfüm olyan mint egy 5 ezres. Gondolom te a férfi vagy a kapcsolatba amúgy.

És amúgy, a saját pénzét költi, ebbe neked jelenleg nincs beleszólásod. Majd ha együtt éltek és nem tudtok ugyanannyit beadni a közösbe, akkor lesz beleszólásod.

Én értem, hogy neked mi a bajod, és nyilván túlzásnak ítélem meg azt is amit a párod csinál... de egy spúr emberrel élni nagyobb teher, mint az megérné. És igen, te az vagy, nem pedig szimplán spórolós.

Nálunk én költöm a pénzt, a párom takarékoskodik.

Nálam ez sajnos hozadéka egy traumának, kényszeresen vásárolok sokszor, szerencsére hasznos dolgot (értékálló tárgyakat, könyveket).

Nálunk nem okoz problémát, mert a párom remekul tudja kezelni és szokott segíteni, illetve bevásárolni ő szokott közös pénzből, mert több mindent tud jobb áron vásárolni, mint ha én mennek. Úgyhogy nálunk kordában tartható, nagyon sokat csiszolodtunk ilyen teren.

Szerintem a hasonló pénzügyi kultúra fontos egy komoly kapcsolatnál - akkor is, hogyha (egyelőre) külön kasszán vagytok, hiszen mégiscsak közös háztartásban éltek és közös jövőt terveztek, de bizonyos dolgokban lehet kompromisszumot kötni. Én hozzád hasonlóan spórolós (nem spúr) vagyok, nem mindenből a legolcsóbbat veszem, de megfelelő minőségből az alacsonyabb árfekvésűt, ár-érték arányban a legjobbat, amit találok. Egy bizonyos szintig nem zavar, ha a párom a saját dolgai vásárlásánál nem így jár el, pl ha ragaszkodik egy cipőmárkához vagy sportmárkához, legyen, de az állandó márkamánia, hogy zokniból is csak márkás jó, az engem is zavarna. A minőséget sokszor tényleg megéri megfizetni, viszont a márka (és az ár) nem feltétlenül garantálja a jobb minőséget, aki ezt nem látja be, azzal nem tudnék közös nevező találni.

Attól is függ, más dolgoknál is jelen van-e ez a különbség, azt például spórolósként még én se tudnám tolerálni, ha a párom a legolcsóbb párizsit meg májkrémet akarná csak venni. És ott van még rengeteg terület, utazás, hobbi, lakberendezés stb - nyilván minél nagyobb tételről van szó, nem egy pár zokniról, annál nagyobb lesz a különbség is, és az esetleges feszültség, konfliktus is miatta. A legjobb persze egy arany középút lenne, de azt nektek kell eldönteni, hogy ez így működik-e, vagy tudtok-e mindketten engedni egy kicsit, vagy nem.

De a CCC-s egyszerűen NEM olyan jó, mint egy Tamaris, nem érted? Neked igen, sokak szemében nem.

Ez a két kategória pont jó példa az ár/minőség-összefüggésre, míg egy Hermes cipőnél vagy Louis Vuitton táskánál abszolút megértenélek, kicsit fogyatékosnak gondolom azokat, akik arra kiadnak többszázezer forintot.