Volt már olyan hogy úgy érezted nem megy?

igen, volt.

Házasságban éltem ezt meg, elváltam azóta sajnos (sok éve már).

Külföldi férjem volt és nyilván nem az adott nyelv normál kommunikációja, szókészletem stb. volt a hiányos/gond… ahogyan ő is becsülettel szépen megtanult magyarul… de bizony így sok év távlatából azt gondolom: vannak olyan kulturális, mélyen, talán kollektív tudattalanban vagy nyelvi-családi-népi stb. hagyományokban gyökerező dolgok, érzések- amiket egyszerűen nem tudtam/nem tudott jól átadni.

(vicces példa de magyarázd már el egy nem magyarnak, hogy olyan vagy, mint Pathó Pál úr vagy te próbáld megérteni az angolszász mondókában, hogy a hickory dickory dock szófordulatban mi a bánat a hickori fa gyökere).

…nyilván van az a szellemi (alacsony) szint, ahol ez nem téma, nem érdekes, de igenis számít a “vonal felett”.

Volt.

Messzebb lakott, leköltöztem hozzá, ott egyből kijelentette, hogy, nincs albérlet, anyucival kell együtt élni ÖRÖKRE, mert ő nem hajlandó elköltözni SOHA, mert anyuci nem engedte meg 22 évesen neki. (Mi a fa sz???)

Az anyja egy kibírhatatlan kur va volt, szó szerint. És még büszke is volt rá, hogy hivatásos kur va, nekem dicsekedett vele.

Állandóan kötekedett, és remegett a pénzért, képes volt àttúrni minden cuccomat, hogy hol tárolok pénzt. Talált egy tízezrest nálam, és elkezdte üvöltözni nekem, hogy ezt biztos tőle loptam. (Nem szokásom lopni, ők viszont családostól jártak lopni nagy üzletekbe. Sokszor voltam szemtanúja ennek).

Egyre telt be a pohár. Közben észrevettem, hogy az ún. élettársam se százas. Ott hagyta a munkahelyét, és elvárta, hogy én menjek dolgozni két munkahelyre, hogy meg tudjunk élni + emellett napi szinten ötszázszor elmondta, hogy "ÉN NEM FOGLAK TARTANI"(miből tartott volna??? ÉN JÁRTAM EGYEDÜL DOLGOZNI!!!). Ő csak a pénzt szórta. Ő neki minden hónapban más 50-70 ezres elektromos cigi, nekem meg enni nem volt mit. :) Mikor vettem is kaját mindent megevett előlem, volt hogy napi két szelet kenyeret ettem, és kész, pedig ő egész nap otthon feküdt, verte a fa szàt, én meg 12 órákban dolgoztam reggeltől estig szó szerint. Sokszor ilyen hosszú műszakok után azt is megtiltotta, hogy elmenjek fürdeni. Egy idő után ő se járt fürdeni se egyáltalán, nem mosott, mert "drága a víz", nem mosott hajat, nem takarítottak, nem volt hajlandó tisztítószert venni, ha meg is vettem ő kidobta, stb. Olyan volt a lakás, mint egy hajléktalanszálló, nem túlzok.

Folyamatosan hazudott, nem tudott igazat mondani, ha három emberrel beszélt és mindháromszor mellette álltam mind a három embernek teljesen mást mondott egy adott témában. Mikor szóvà tettem azt mondta, hogy én beképzelek dolgokat, és hülye vagyok, vizsgàltassam ki magam.

Az anyja felhívta az anyámat ezzel kapcsolatban, hogy én bolond vagyok, vigyen el elmeorvoshoz. Közben a fia volt kényszeres hazudozó.

Pár hét után sírva menekültem. Komolyan mondom. Azt se tudtam, hogy takarodjak emellől a munkakerülő, undorító, tetű, szarfa szú, hazug, mocskos, szánalmas, lehúzós, koszos, putris "ember" és az elmeroggyant hivatásosok rib anc anyja mellől.

Na, akkor ott mondtam, hogy "Nem fog működni".