Most tényleg én vagyok a rossz, amiért nélküle is jól tudom érezni magam?

18/L vagyok, a barátom 21/F, lassan egy éve vagyunk együtt.

Én olyan vagyok, hogy szívesen elmesélem a napomat, hetemet, így a barátomnak is eddig elmondtam, hogy a nélküle töltött időben mit csináltam. Nemrég elmentem egy szülinapi buliba, ahová amúgy ő is meg volt hívva, csak nem akart jönni, mert másik városban volt, meg nem szeret bulizni. Felhívtam a buliban, már akkor is nagyon bunkó volt, amire nem adott magyarázatot. Majd tegnap történt valami...

A legjobb barátnőmmel találkoztam, majd utána vele is. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk a barátnőmmel. Elmeséltem neki, majd láttam rajta, hogy ideges és szomorú. Először nem tudtam kiszedni belőle, mi a baj, majd végül elmondta, hogy engem mindenki boldoggá tesz, csak ő nem. Hogy én mindig mesélem, hogy jól éreztem magam, de róla biztos nem mesélek (nem igaz), meg hogy ő mindent megtesz értem, nekem meg ez sem elég, másokat meg csak szimplán jobban szeretek. Volt a nyáron egy elég rossz élményem, volt osztálytársakkal voltunk Balatonon és néhányukkal nagyon összevesztem, haza is jöttem előbb, erre ezt hozta fel, hogy akkor legalább azt meséltem, hogy rossz volt és neki az jobban tetszett...

Akkor még én éreztem rosszul magam, hogy mennyire szemét vagyok, hogy túl jól érzem magam másokkal és neki meg nem tudom kimutatni, hogy vele is nagyon jó, de mára másképp látom és szerintem ez igazságtalanság. Rosszul esett. Nem arról van szó, hogy vele nem jó, de azt nyilván nem mesélem el neki, hogy mi történt, amikor vele voltam, hiszen ott volt, azt inkább a barátnőmnek mesélem.

Ti mit gondoltok?