Aki azt mondja higyj amit akarsz, az mit jelent?

A tiszteletlenség, főleg ilyen módon, illetve az, hogy a ri.ancozás szintjéig jut csak el az önkifejezés én, szakító ok lenne. De, abban egyetértek vele, hogyha valaki drámázik, arra az a jó válasz, ha figyelmen kívül hagyod. Minden mással csak adod alá a lovat. Aztán, ha kihisztizte magát és lehet érdemben, nyugodtan beszélni, egyszer! elmondom az én verzióm és kész. Miért kéne magyarázkodnia? Ha elsőre nem hitted el, akkor ez van. Én se törném magam, főleg, ha hamis a vád. Ez nem olyasmi, amit át kell, vagy át lehet beszélni, vagy kompromisszumra lehet jutni, vagy bármi. Nincs rajta mit megbeszélni. Megválaszolom a kérdést és részemről le van zárva.

Ugyanígy nem fogok pitizni azért, hogy ne szakítson. Ha holnap a párom közölné, hogy pakoljak, elvárnám, hogy magyarázatot adjon, de ennyi. Ha az egyik fél úgy dönt, hogy menni akar, akkor a fejed tetejére is állhatsz. A párom is azt mondta, hogy, ha menni akarok, szóljak. Ő már eldöntötte, hogy velem tervez, aztán ennyi.

Az megint más kérdés, hogy abban hajlandó-e kompromisszumra, amiben ez lehetséges. Mert nem mindenben lehet sajnos. Ha nem, akkor valóban egyszerűen nem hatja meg, hogy vagy-e, vagy sem.

Kevés taszítóbb dolog van számomra, mint a féltékenység, hiszti, dráma. És ebben mindketten élen jártok. Ehhez hozzáadva a kettősmércét (te azért magyarázkodj), a tiszteletlenséget (egyszer kéne, hogy a párom hülyének, rbancnal, vagy egyébnek tituláljon. 8 év alatt voltak vitáink, volt szakítás is, de, soha nem süllyedt le egyikünk se idáig. A tisztelet alap!) és azt, hogy úgy fest (bár csak a te verziódat látjuk), hogy nem kompromisszumkész, máris egyértelmű, hogy már rég nem kéne ott lenned mellette.

Ettől függetlenül az alap kérdésben feltett, gondolj, amit akarsz mondat, lehet jogos is.

35, azt írtad, mikor utóbb, lehiggadva mentél oda, elmondta a saját álláspontját. Ennyi az, amit én is tettem volna. Vagy el hiszed, vagy nem. Ha nem, mehetsz, mert ennél többet nem adok. Nem magyarázkodok a semmiről. Erről írtam.

Gyanítom, nem nyugodtan kérdeztél rá először, hanem tajtékozva. Mint írtam, a drámára az érdektelenség a helyes válasz. Később oda tudtál menni normálisan is és kaptál is választ.

Ha azt érezném, akár jogosan, akár nem, hogy a páromnak mindegy, hogy vagyok-e szakítanék. Te nem teszed. Mi a kérdés?

Ugyanakkor, az, hogy nem áll neki védekezni, mikor támasz, egyszerűen elsétál és az, hogy közölte, hogy, ha neked megfelel, ő melletted marad, az nem ez a kategória.

Az, hogy tiszteletlen és, hogy ezen nem is tervez változtatni szakító ok. Te továbbra se szakítasz. Tehát?

Egyszerűen, a fele annak, ami szerinted baj, szerintem normális reakció. A másik fele miatt meg már rég szakítottam volna.

39, vagy szakíts, ahogy tenné ezt gyakorlatilag itt mindenki, aki válaszolt.

38, azért áldozat hibáztatás, mert te áldozatnak hiszed magad. Vajon, ha ő mesélné el ugyanezt, ő lenne az áldozat?

"Habár ez talan rad is ervenyes lehet. Puffogjak vagy ne. Dontsem el magamban es kesz. Szakitsak vagy ne dontsem el magamban a masiknak semmi koze hozza a masik semmirol nem tehet alapon."

Kinek kéne eldöntenie szerinted?

Mindenki a saját életéért felel. Vagy mit vársz tőle? Győzködjön? Szerinted más kapcsolatokban térden csúszik az egyik fél, hogy a másik kegyeskedjen mellette maradni?

Ezek a keretei a kapcsolatnak. Ő tiszteletlen, nem hajlandó belemenni az ajtó csapkodásba, csak, ha ő kezdeményezi, nem játszik fair módon, kölcsönösen féltékenyek vagytok és mindezt nem rejti véka alá. Ő ezekkel együtt is akarja ezt a kapcsolatot, vagy legalábbis nem tervez belőle kilépni. Innentől bizony valóban rajtad áll, te akarod-e ezekkel a feltételekkel, vagy sem. Egy kapcsolat megléte, vagy nem léte két ember döntése. Ő már döntött, ezt a döntését jelezte is. Azt is jelezte, hogy ő a viselt dolgain nem tervez változtatni. Ő kiterítette a lapjait, most nálad pattog a labda. Akkor mit vársz, mit tegyen még?