Volt hasonló problémátok? Hogyan oldottátok meg?

6 éve vagyunk együtt a párommal. 11 év korkülönbség van közöttünk, ő az idősebb. (Én 26, ő 37 lesz). Igazából nálunk sosem volt az a "d.gunkmintanyulak" időszak, na de mostanában egyre kevesebbet vagyunk már együtt úgy. (én nem akarom). Amikor megismerkedtünk, ő már javában építkezett, saját pénzből, hitel nélkül, önerőből. Ezt most azért írtam le, mert emiatt már az elején is kevés időt töltöttünk együtt, javarészt este találkoztunk 9-10 körül, reggel meg ugye 8tól már munka. És kb minden napunk így telt, persze volt azért, amikor elmentünk moziba, kajálni, nyaranta 1 hetet nyaralni, stb. Nyilván az volt az első helyen, tisztában voltam vele. A kapcsolatunk eleje döcögősen indult, nagyon sok volt a "hiszti", a féltékenykedés, az ő stílusa is borzasztó volt néha. Az első szilveszterről sincs jó emlékem, az első karácsony előtti időszakról sincs, voltak megsértődések a semmin, és sok baromság.(Sajnos nekem ebből a kapcsolatból általában a rossz maradt meg amióta együtt vagyunk.) De utána ez változott jó irányba. Rólam azt kell tudni, hogy édesapám stílusa miatt, illetve, hogy sosem tanítottak meg kiállni magamért, nagyon nagyon sokmindent magamra veszek. Sokkal rosszabbul esnek dolgok, ha valaki olyan stílusban beszél hozzám, mint kellene. Nálam nem az van, hogy lepereg rólam, túlteszem magam rajta és kész, hanem emészt. Nagyon sokáig. Apukám olyan volt, hogy imádott szeretett, de amikor ideges volt, na ott akkor mindenki kussoljon, nem mert senki sem kiállni magáért vele szemben, ha rossz volt neki, akkor mindnekinek legyen az, úgymond. Sosem bántott minket testileg, de lelkileg ezek az ingadozásai nagyon durván megviseltek minket. (Pl. mindent megkaptam első szóra (ez már épp elég baj, de ezzel sosem éltem vissza), de amikor valamit elrontottam, akkor leordított. És ez már 9-10 éves koromban is így volt, jöttek a "tikkek", a belső feszültségek, gyomorideg már ilyen kicsi koromban, hogy pl ha megyünk nyaralni, apa ne legyen ideges. És ez folyamatosan. Mamámnál voltam általában napközben, ott volt egy kis "nyugalom", apa oda nem nagyon járt. Anyával veszekedett, ha nem tudtuk nyaralás alatt hogy épp hol ebédeljünk, mert nem volt 110%-osan előre megtervezve az adott nap, és ott már el volt cseszve az egész napunk, mert apa duzzogott. És jött a gyomorideg, hogy akkor most épp miért fog leordítani. (Igazából nagyon sokáig tudnám sorolni, de nem ez a lényeg.) Na és ebből kifolyólag nekem lett egy elcseseztt személyiségem, amin a párom dolgai sem segítenek. Valóban önzetlen, segítőkész, türelmes ember, viszont vannak neki olyan dolgai, amiket egyszerűen nem tudok kezelni. kb 2 éve költöztünk össze, akkor lett kész a ház teljesen, amibe természetesen anyagilag és kétkezileg is besegítettem. És hát, ugye lakva ismerszik meg az ember, jöttek a dolgok. Nagyon sok mindenért rám szólt nagyon sokáig, ezt ne úgy, azt ne úgy (itt konkrétan mosogatásra, mosogatógép bepakolásra, felmosásra gondolok), ha kiöntöttem valamit szerencsétlen vagyok, ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy szaros gyerek. Nem éreztem úgy sosem, hogy mi egy szinten lennénk úgymond, hanem ő mindig "okosabb". És nagyon sok ilyen alkalom volt. Na és anyóssal egy telken lakunk... Ezt csak úgy mellékesen. Aztán megszületett a kislányunk, már másfél éves. Rengeteget segített az elején is, imádja a kicsit a párom. Nagyon nagyon jó apuka, ezért is vállaltam vele gyermeket. Viszont úgy érzem, hogy közöttünk a dolog kihűlt. A részemről. Egyre jobban érzem sajnos, nem csak akkor, amikor összeveszünk.

A másik dolog

Amikor még nem laktunk együtt, esténként akartam volna csókolózni, ölelkezni, bújni, viszont ő általában mindig fáradt volt amiatt mert este sokáig dolgozott ugye a házon, és mára már amikor lenne alkalom rá, én nem akarok. Nem aludtunk el összebújva, mert ő úgy nem tud, stb. Max hajnalban. Mára meg más lett. Nem akarok csókolózni, ölelkezni, szeretkezni. Ezt érzi ő is, de nagyon türelmes, ezt nagyon tisztelem benne. Nagyon szeretem, de nem érzem azt, hogy szerelmes lennék belé. Tudom, hogy egy idő után megváltozik a szeretet a kapcsolatban, na de ennyire, hogy csókolózni, szeretkezni se akarjak, az rossz. Pedig akarnám. De mégse. Feljöttek zavaró tényezők, pl a foga nagyon rossz, de már elkezdte csináltatni. És ráfogtam, hogy esetleg emiatt nem működhet a szex. Vagy más miatt, sokat találgattunk. De igazából szerintem csak eltávolodtam tőle. És egyre inkább így gondolom. Mostanában rengeteget veszekedtünk, sajnos a kicsi előtt is. És egyre durvábbak a veszekedések, kb ez az "akkor költözz ez, menjél!!" kategória. Múltkor már kezdtem pakolni, hogy anyáméknál alszunk a kicsivel. Csak aztán úgy voltam vele, hogy a kicsit nem vonom bele a baromságainkba. Sok már a feszültség, elegem van a beszólogatásból, nyilván én sem vagyok különb ha előveszem a stílusomat. Nagyon sokszor úgy érzem mostanában, hogy elég volt, külön kellene válnunk, jobb már nem lesz. Sokszor érzem úgy, hogy szeretnék egy olyan kapcsolatot, ahol megvan ez a tűz az elején is, és bár elmúlik idővel, mindig akarni fogom másikat. Járok pszichológushoz, az apám miatti sérelmeket feldolgozni, és hogy ne vetítsem rá a páromra a sérelmeket, de lassú folyamat. Menni fogunk párterápiára, amit én hoztam fel, és beleegyezett, bár nehezen. Az még odébb van sajnos, azért is lennék kíváncsi, hogy akinél volt hasonló helyzet, hogy változott a dolog. Próbálkozunk mindketten nem berágni egyből ha valami van, de általában tart a jó 1-2 hétig, aztán megint szar minden. "Mi a bajod, bunkó vagy, mit b.sztam el megint, most ezt miért mondtad" és a társai. És a gyerek érzi a feszültséget. (Csak azért nem maradok valakivel együtt, mert van közös gyerek.) Szeretek vele lenni, hülyéskedni, de a "szerelem" része már nincs meg nálam. Amíg a lányunk még kisebb volt nagyon sokat nem volt otthon, vagy épp kint volt. Mindig vagy a teraszt vagy a házat csinálta még kívülről, vagy anyáéknál segített a felújításban. Ami tiszteletre méltó, nem is nagyon szóltam érte. De egy idő után sok volt már, hiába értünk tette, ha nem volt velünk közben. Igazából naphosszat lehetne sorolni a dolgokat, hogy mi volt ami rossz, ami jó, de nem tudom változtatna-e a lényegen. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Bántó kommenteket kérlek mellőzzétek, nem vagyok jó passzban.