Az " első " kapcsolatokban miért bűn ha?

Semmikor se bun nem csak elsoknel.. nyilvan szrul esik a masiknak de ilyen az elet.

Nem bűn nem tudni, mit akarsz. Az már aggályos, ha pontosan tudod, hogy a másik mit akar és te elhiteted vele, hogy te is, miközben nem.

Nem szép húzni a másik idejét. Attól még, hogy első kapcsolat, szerintem tudhatja az ember, hogy nagy vonalakban mit akar. Akar-e házasodni valaha, akar-e gyereket valaha. Ha akar, akkor mondjuk 5 éven belül, vagy 10 éven belül. Ilyeneket egy felnőtt ember szokott magáról tudni, mert ezek elsősorban nem a kapcsolatból fakadó vágyak, hanem az ember saját maga miatt vágyik rájuk.

Az elso kapcsolatok sosem arrol szolnak, hogy mi lesz 20 ev mulva. Tinikent az ember nyitogatja a szarnyait, probalgatja magat, ebben a helyzetben is. Joforman meg azt is ugy kellett kozosen kitalalni, hogy mit is jelent, hogy jarunk. Aki huszonX evesen jut ebbe a fazisba, az merfoldes hatranyokkal kezd, sutazik jobbra balra. Mindennek megvan az ideje es az ahhoz tartozo merfoldkovei. Elmeletet olvashatsz rola, de a gyakorlati tapasztalatot semmi nem potolja. Az emberek pedig turelmetlenek. Ezert baj az, ha valaki le van maradva, senki nem akarja mentoralni a masikat, az csak egy ujabb nehezseg, a kapcsolat felepiteset nehezito korulmenyek soraban.

Hat én arra lennék kíváncsi ha egyik fél se tudna mit akar az élettől/párjától/magától… azok hogyan boldogulnak?