Súlykérdés-őszinteség. Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok! Köszönöm, ha elolvassátok kicsit hosszú történetem, és megosztjátok a gondolataitokat velem a témával kapcsolatban. Fiatal kapcsolatról van szó, a férjemmel 4 éve vagyunk együtt, 1 éve házasok, 7 hónapja született meg a kisfiunk. A férjemmel már a randik előtt is jó ismerősök voltunk, az egyetemen közös projektekben vettünk részt. A problémánk mostanra viszont (vagy csak az enyém?) a súlyom kérdése lett. 
 A a férjem az egyetemen látott ducin is, majd mikor lefogytam és szinglik lettünk mind a ketten, randizni kezdtünk, és összejöttünk…ekkor 53 kg voltam (168 cm vagyok, 30 éves). Ahogy telt múlt az idő, a kapcsolatban 2 évig nem jött szóba a súly kérdés, amíg egyszer egy esti beszélgetés során (mikor a szexualitásunk ritkulásáról volt szó) a férjem elmondta, hogy hát eléggé zavarja már a combom mérete, és főleg emiatt nincs kedve. (57 kg voltam) Teljesen padlót fogtam. Nem tudtam elfogadni, hogy ilyen szigorúan nézi ezt, hogy a külsőmet grammra méri, a szexualitást ilyen szinten teszi ettől függővé. A kezdeti sokk után, mikor voltam mérges, lázadozó, a megfelelni vágyásom utat tört magának, és be tudtam állítani a stabil 55 kg súlyt, ami valamelyest jobban tetszett már a férjemnek. Igen, valamelyest, mert újra és újra elmondta mikor ez szóba jött ezután is, hogy jó-jó, de “Mi nem így jöttünk össze, nekem az tetszik, ahogy akkor kinéztél”. 
 Nem tudtam, mitévő legyek. Nem tudtam, el tudom-e fogadni ezt egy életen át? Telt-múlt az idő, elfogadtam valahogy, hozzámentem, terhes lettem. A férjem ebben is hű volt magához, jött a táblázatával, “ideális terhességi hízás kalkulátor”, hogy na, itt van, hétről hétre ennyit lehet a súlyod . 56-ról indultunk, és a táblázat végigvezet egészen a 40.hétig , mennyit is szabad hízni. Ehhez is persze tartottam magam, örült neki, hogy nem hízom meg, én meg egyébként sem voltam kívánós, úgyanúgy ettem, mint azelőtt. Körülbelül a célsúlynak megfelelően mentem szülni (az utolsó 3 hétben már nem mértem és a gyerekágy alatt sem), az első mérésem 8 hetes baba mellett volt, az 65 kg volt. Lassan, de folyamatosan fogytam, a férjem vett egy speciális mérleget, ami ilyen testösszetétel elemző akármi- erre is rá kellett állnom 2 hetente maximum. Az eredmények mindig jobban és jobbak voltak, nőtt az izomarány, csökkent a zsír, csökkent a tömeg. 
 Most, itt vagyunk, 7 hónapja szültem, 58 kg vagyok. Még van hátra pár kg, de már elment a kedvem a diétától, mert valahogy úgy érzem, nincs rendben ez az egész. Újra és újra lejátszódott a beszélgetés, “miért kevés a szex? Miért nincs ehhez kedved-ahhoz kedved általában?” — és mindig a súlyom a válasz. Hogy “hát tudod hogy nem vagy olyan jó formában, így nem megy”. Nem tudom eldönteni, most ez helyes-e…most ő őszintén beszél, ez önmagában jó, de amit mond, kikészít. Nyilván őszinteségre vágyik az ember, de ez a szintű már olyan kellemetlen. Ha néha szexelünk, sem tudom már élvezni, folyton azon agyalok, hogy nézhetek ki, és biztos kövérnek lát. Már megmondtam neki, hogy ezek miatt nekem most egy darabig nincs kedvem. Szeretnék úgy együtt lenni valakivel, hogy szépnek és kívánatosnak érzem magam, de így sajnos nem megy. Mit gondoltok? Mitévő legyek? Túlreagálom?