Miért vagyok féltékeny? A páromnak van gyereke, és amikor átjön akkor tanul is vele és ahogy olvasott a gyerek és az apja foglalkozott vele dicserte, hirtelen olyan féltékeny lettem, a párom azt mondta nem biztos akar még egy gyereket,

Jobb is te ugy is megkülönböztetnéd őket ha mar most sajnálod tőle az apai odafigyelést meg arra irigykedsz.

Ha lenne sajátod még jobban arra torekednél hogy csak a sajátot szeresse meg irigykednél a masikra.

Itt a lehetőség, hogy "gyakorolj". Nem tudom, miért nem evdiens sok embernek, aki egy családba tartozni akar, hogy muszáj lesz elkezdeni úgy foglalkozni a gyerekkel, mintha sajátja lenne.

Ilyenkor az lenne a normális, hogy néha te is leülsz vele, segítesz neki, csináltok együtt dolgokat... Ha komoly a kapcsolat, ez a normális, nem az, hogy kintről bámulunk és irigykedünk, aztán majd ha nekünk csinál gyereket, azzal viselkedünk csak szülőként. Vagy ha ez nem fekszik, eleve ne akarjatok közös gyereket. Undorító, mikor valaki az ember féltesóját különbnek tekinti, mint őt magát.