Miert mondják, hogy házasság/gyerek után annyi a szexnek?

Általában több stressz és kevesebb idő lesz a gyerek mellett. Egyik se tesz jót a szexuális életnek.

Aztán persze nem mindenkinél van így.

Nálunk a kialvatlanság, fáradtság volt a gond. Gyerek előt nehéz elképzelni milyen az, amikor minden óra alvás nagy kincs és az is megerőltető este, hogy lezuhanyozz éd tiszta ruhát vegyél, mert inkább cssk beborulnál az ágyba, mert tudod, hogy max 3-4 óra nyugi lesz egyhuzamban (és akkor még szerencsés vagy). Később mikor már alszik a gyerek meg pont visszamész melózni. Előtte ha letelt a munkanap, csak magaddal kellett foglalkozni. Most reggel korábban kell kelni, ébreszteni a kicsit, öltöztetni, bölcsibe/oviba vinni korán reggel, hogy te is beérj 8ra.

Délután rohanás érte, agyalás mit főzzünk, foglallozás vele, fürdetés, altatás. Meghallagatod milyen napja volt, miközben főzöl, húzza a lábad, hogy menjetek már játszani. Ha fáradt vagy olyan a természete, akkor mindenen behisztizik és gyereksírás az esti program. Este 9re úgy leszedálódsz, hogy az utolsó amihez kedved van, hogy kívánatos legyél és megmászd a párodat. Nem mondom, hogy soha nincs szex, de ált csak hétvégén, mikor nem vagyunk hullák és nem csörög az óra 5:15kor reggel. Most ez így negatívan hangzik. Szeretem a gyerekem, de extrém hisztis/anyás. WC-re alig lehet tőle menni. Tény hogy az ember priorizál mikor non-stop ki van merülve és a szex nem első helyen van a listán. Gyerek előtt naponta voltunk egyutt, akár többször is. El nem tudtam volna én sem képzelni, hogy ilyen lesz.

Nem általános, hogy annyi a szexnek, de az tény, hogy a gyerek előtti spontaneitás, szabadság, akkor-ésott-amikor-kedvem-van dolog erősen sérül, miután gyerek születik. Ez sokaknak romboló.

Eleve egy gyerek a kapcsolatban jellemzően (szerencsére) nem a korai szakaszban érkezik, amikor ugye még minden szép és minden jó, amikor már attól izgalomba jössz meg remeg a gyomrod, hogy csak egy képet látsz róla, hanem már ugye évek óta együtt éltek, a mindennapok rutinosan mennek, nem randi minden pillanat vele, hanem egyszerűen csak élet. Persze nagyon is jó, ha egy gyerek ilyen közegbe érkezik, de ugye ez már önmagában nem az az izgalmas állomása a kapcsolatnak, mint az első pár hónap, és akkor erre rájön az, hogy a munka után még a háztartás meg a gyerek körüli teendők meg amúgy is iszonyatosan fárasztó egy(több) gyerek, hogy egyszerűen sem mentálisan, sem fizikailag nincs mindig erő egy szenvedélyes szeretkezésre, esetleg lesz belőle egy egészségügyi dugás, ami meg azért lássuk be, nem a legjobb. És ha ilyenekből van több, akkor az hosszú távon a minőségen tényleg meglátszik.

Plusz ha a terhek a gyerek/háztartás kapcsán a nőre hárulnak (ahogyan az a jellemző felénk), függetlenül attól, hogy dolgozik-e vagy sem, akkor az a kapcsolat amúgy is romlásnak indul, ami szintén ront a szex minőségén, gyakoriságán. És ezek mind hosszú távú folyamatok, nem csak a szülés utáni hetekben meg az újszülött korban vannak, hanem évek hosszú (nem)munkája kell hozzá a két fél részéről, hogy ez ide jusson, de nagyon könnyű hagyni, hogy minden más fontosabb legyen a szexnél és a kapcsolat ápolgatásánál, mert egyszerűen fáradt az ember mással foglalkozni, mint a legszükségesebbekkel, a legfontosabbakkal.

Ez ugye simán elkerülhető, ha a kapcsolatban ketten vannak jelen, és mindkét fél nagyjából egyenlő mértékben veszi ki a részét a dolgokból. Akkor már eleve kevésbé fáradtak, több energiájuk és idejük van a kapcsolatukkal, magukkal, a szexszel foglalkozni, másrészt meg eleve az jótékony hatással van a másik iránti érzéseinkre, ha nem érezzük magunkat egyedül, még ha nem is lesz a tényleges tevékenység könnyebb ettől. Pl hiába kelne a férjem éjjelente a kisbabánkhoz, ha nála nem nyugszik meg, csak az én kezemben, mellre téve, de cserébe akkor a nagyobbikkal ő többet foglalkozik, ha esetleg megébred, akkor szó nélkül pattan hozzá, mert őt már vissza tudja altatni simán. És így bár én ugyanannyira nem alszom ki magam éjszaka, mintha egyáltalán nem kelne fel, de mégis jó érzés, hogy nem kell még csak noszogatni se, teljesen természetes, hogy amit tud, azt megteszi, ebben segít. Ha csak szó nélkül átfordulna a másik oldalára, és én oldjam meg, ahogy tudom, akkor simán tudnék rá magamban annyira haragudni, hogy az tartósan kárt okozzon a kettőnk közti kapcsolatban. De így viszont, hogy ilyen normális, így nálunk nem sérült az intimitás sem, a gyerekek születése után kb csak a spontaneitás veszett el az életünkből (hiszen azért mégsem esünk egymásnak a nappali közepén kirakósozás meg toronyépítőzés közben, hogy a gyerekek ezt nézzék :D ), a szenvedély és a szerelem, a szexuális vágy az nem. De azt nagyon is értem és átérzem, hogy ezt mennyire könnyű veszni hagyni, mert az ember inkább csinálja a házimunkát, a gyerekkel foglalkozik, végre megmossa a haját, megpróbál találni valami kis énidőt, hogy töltekezzen, szóval simán kitölti az éber pillanatait mással, amikor gondolni se tud az együttlétekre, mert minden más fontosabb. Ez az állapot egyébként átmeneti csak, idővel könnyebb lesz, de az az idő, mire könnyebb, az túl sok, hogy pusztán lendületből átvészelje a kapcsolat, igenis tudatosan kell rá odafigyelni, hogy szakítson rá időt és energiát a pár, mert ha nem, akkor utána már, amikor nem lenne annyira nehéz, már késő, már elmúlt a szerelem, már nincs szenvedély.

Utolsó nagyon szépen megfogalmaztad és egyetértek, viszont egy valami nekem nem világos.

"... igenis tudatosan kell rá odafigyelni, hogy szakítson rá időt és energiát a pár, mert ha nem, akkor utána már, amikor nem lenne annyira nehéz, már késő, már elmúlt a szerelem, már nincs szenvedély." - Most akkor odafigyeljen rá az illető, hogy mikor, mennyiszer legyen szex, vagy se?

Ami nem olyan nagy gond biztosan, csak annyi, hogy előre tervezel valamilyen szinten, nem?

Nem jobb inkább úgy, hogy tényleg kívánod a szexet (persze a társad is, alap) és mint 'spontaneitas híve vagyok' belecsaptok, ha este csend van és béke? ^^

7es minden szavával egyetértek. "Ha csak szó nélkül átfordulna a másik oldalára, és én oldjam meg, ahogy tudom, akkor simán tudnék rá magamban annyira haragudni, hogy az tartósan kárt okozzon a kettőnk közti kapcsolatban."

Nálunk most épp ez történik, sajnos. Visszamentem dolgozni és továbbra is egyedül oldom meg amit eddig(éjszakázás, gyerek, háztartás), csak ott a 8óra munka mellette. Próbálok helyt állni, mosolygok este a családi asztalnál, de olyan feszültség van már bennem és valahogy kezdek kiábrándulni a férjemből. Túl büszke vagyok, hogy segítséget kérjek, ha magától nem segít, mert ezt láttam otthon, hogy egy nő mindent megold és egyengeti a családot. Ugyanakkor rettenestesen haragszom rá amiért elnézi, hogy egyedül csinálok szinte mindent, éjfélkor kerülök ágyba, 5-kor kelek. Ő meg ledől este TV-zni, mert hát fáradt, dolgozott egész nap...