Elvárhatok ilyesmit a páromtól?

Nehéz családi helyzetem volt de abban biztos voltam, hogy változtatok rajta és a kezembe kell vennem az irányítást. Jártam terápiára, rendbe tettem a mentàlis egészségem, sokat olvastam ebben a tèmában és kèt szakmát szereztem, az első nyereségéből fektettem a másodikba és most ott tartok, hogy havi egy milliót keresek és a következő lépésen agyalok. A pàrom már érettségi óta velem volt, tàmogatott bármit is csinàtam és a tavaly vett el feleségül. Az egyetlen gondom az, hogy úgy érzem nem igazán akar tàrsulni úgymond az elkèpzeléseimhez. Ami tudom, hogy mindenkinek más és nem változtathatok meg senkit, de úgy gondolom hogy ez mindkettőnknek az érdeke lenne. Az a tervem, hogy amit most keresek/keresünk nagy részèt befektessük, és elérni azt, hogy 40 éves korunkra anyagilag függetlenek legyünk. Persze tudom, hogy ez nem megy karikacsapàsra, de most tanulok a témàban és közben spórolgatok. A spórolással is úgy vagyok, hogy inkább élek pàr évig a minimumon, hogy aztán mèg jobb dolgokat vehessek, vagy utazgassak mintsem elpazaroljam olyasmire ami csak viszi a pènzt màr most. Szóval én nagyon ráálltam, hogy most alapozzuk meg a jövőnket amíg tudjuk, hogy ne kelljen rokkanàsig alkalmazottak legyünk ( neki már most van probléma a hátával) de úgy látom őt ez nem annyira érdekli. Ha vàllalkozásról ötletelek szerinte az túl nagy kockázat ès felelősség, meg ugye “nem ért hozzá” aztan ha felajánlom hogy tanuljon ő is a témàban, akkor nincs kedve olvasni és inkább videokat néz. Meg néha értelmetlen dolgokra költ, legalábbis olyanra amit most nélkülözhetnènk.

Szerintetek elvàrhatom, hogy hasonló hozzáállása legyen a dolgokhoz vagy inkább törődjek bele, hogy egyedül kell csinálnom?

A legjobbat akarom kihozni az èletből, már amennyire sikerül…

26n