Másnak is "fut" a barátja, férje miközben együtt sétálnak? Mit lehet ezzel tenni?

Csak simán eltérő a sétatempónk, ezért már nem szeretek menni vele sehová.

Sajnos ezekről az "apróságokról" nem szólnak a romantikus filmek vagy könyvek vagy nincs a közbeszédben amiből mintát merítenek a párok.

De nem komótosról van szó, mint mikor karácsonyi vásárban sétálgatsz, hanem normálisról. Nekem van egy barátnőm, akivel utálok egy utcahosszt is sétálni, mert megindul, mint egy bulldozer, és konkrétan loholni kell mellette. "Kilengek" jobbra-balra, úgy sietek, hogy halljam, amit mond. Az életben nem ütök meg senkit a táskámmal, csak ha együtt megyünk valahova.

Volt nálunk a suliban egy tanárnő, magas volt és nagydarab, mint egy vízilabdázó medve, és mikor magassarkúban trappolt a folyosón, alig lehetett kitérni előle, mert dobálta minden testrészét. És hiába nincs magassarkúm, ugyanilyen "darabosan" loholok, ha sietek.

Az nem tudom, mekkora támpont, hogy tudom, hogy innen az utca vége 1.1 km és azt 8 perc alatt lesétálom, nekem ez a "normális".

Férfiként én mindig lassabb vagyok a barátaimnál is. Nekem ez a kényelmes tempó, néha megpróbálok utánuk "kocogni", de legtöbbször csak simán megyek aztán előbb-utóbb észreveszi magát a rohanós társaság.

Barátnőmmel szerencsés vagyok, mert ő nem rohan és a kezem is fogja :)

A férjem séta tempója nekem rohanás. Mindig megjegyzem, hogy úgy közlekedünk, mint valami roma család. Elöl az ember, mögötte meg lohol a purgyé. Neki nem fájna lassabban sétálni, de én kiköpöm a tüdőmet a tempójában.

Eleinte sokat jártunk közösen túrázni, meg kirándulni, aztán ezek emiatt megszűntek. Engem frusztrált, hogy ezek nem is közös programok, mert csak a hátát látom, vagy azt sem. A fáradtsággal tetézve mindig csak veszekedés lett a vége.

Azóta tanult meg kicsit lassabban közlekedni, amióta a kislányunk is jár. Őt szerencsére nem hagyja el úton útfélen, mint engem. :D