Miért nem hisz nekem?

33 éves férfi vagyok, még házas. Mondhatni a munkahelyemen ( másik cég, másik emelet de sokat találkozunk ) pár hónapja megismertem egy 39 éves nőt. Ő is házas. Mi barátkozni kezdtünk, semmi rossz szándék nem volt egyikünkben sem, mindkettőnk házastársa tud erről. Nem járunk el sehova, a munkában és neten beszélünk.

Időközben az én házasságom teljesen megromlott sajnos. Úgy érzem válni fogunk, már csak vívódunk. Nem emiatt, azonban időközben érezni kezdtem a másik nő iránt. Ezt én elmondtam neki, egy időben volt is köztünk egyfajta vibrálás, azonban mindig elutasított, mondván, ezt nem szabad, ő boldog stb stb.

Én elmondtam neki, hogy a mi házasságunk nem az igazi, azt is tudja, hogy nem vagyok boldog és válni készülök. Sokszor azt érzem nem hisz nekem, pedig okom sem lenne ebben hazudni neki.

Tegnapi napon összevesztünk, mondván, hogy én ne mondogassam neki, hogy így szeretlek úgy szeretlek. Ne azért, mert neki ezt nem lehet, hanem mert a feleségem szeretem. (féltékenységet éreztem.) Ekkor felhozta azokat a beszélgetéseinket, amikor mondtam neki, hogy a feleségem szeretem, csak nem működik. Szóval ezen kiakadt. Azt mondta, hogy én csak kompenzálok vele és ne hazudjak, hogy szerelmes vagyok belé. Közben amúgy szó nincs róla, hogy ő bármit is érezne irántam. Inkább azt érzem, hogy teljesen elzárkózik ettől. Sokszor azzal b..ztat, hogy én és a feleségem korábban gyereket akartunk, miért is akarnék én tőle bármit. Pedig tudja, hogy nem vagyunk jóban, nem is értem mi okom lenne hazudni, hiszen nem a szeretőm, akit álltatnom kellene.. én neki csak 2. vagyok..

A mai napon teljesen összevesztünk. Bementem reggel munkába és beszélgettünk. Részben a tegnapiról. Keresztkérdéseket tett fel, a gyerekvállalással kapcsolatosan, milyen vizsgálatokon voltunk, stb stb. Mikor elmeséltem neki, hogy én is voltam vizsgálaton és a feleségem is, kiakadt, hogy ezt itt lezártuk, őt ezt nem érdekli, én hazudok neki, minek mondom, hogy így szeretem úgy szeretem, amikor vizsgálatokra járunk a gyerekvállalás miatt.

Elmagyaráztam neki, hogy azért voltam vizsgálaton mert valami nem ok. Nem sikerül és ki szeretnénk deríteni miért, ha nem is egymással, mivel a házasságunk sajnos nem úgy áll, akkor talán neki majd mással lehetne és ne menjen felesleges vizsgálatokra ha nem muszáj mert nekem nem ok valami.

Konkrétan elküldött az anyámba, hogy én csak játszom vele, szórakozok, neki én mekkora csalódás vagyok, hogy én hazug vagyok és így minden egyéb. Hogy ezt zárjuk le, nem kell neki ez az egész, nem érdeklem őt, maximum mint barátok (???? korábban se volt semmi) .. és hogy én minek vallok szerelmet, ha közben gyereket akarok a feleségemtől.. (?) és hogy a mi házasságunk biztos jó, csak kamuzom neki..

Nekem most fáj ez, hiszen én tényleg szerelmes vagyok belé. Egy válóper szélén állok, költözés előtt. Tudni illik, hogy nem miatta válunk el, hanem a házasságunk tönkre ment már korábban. Ezért is tudott ez kialakulni. Az még a történet része, hogy gyakorlatilag az egész időszak alatt én voltam aki kalapolt. Milliószor szerelmet vallottam neki, milliószor hívtam őt kávézni, ebédelni, ő pedig sorra mondta le, mert nem szabad neki. Ha otthon volt én elfogadtam, hogy nem tudunk egésznap dumálni, elfogadtam, hogy nem lehetünk együtt, mindent elfogadtam. Nem értem az okát, hogy miért is hazudnék neki ? Most ő azzal vádol, hogy az én házasságom amúgy rendben van, csak neki azt a dumát adom be, hogy nincs... ő pedig nyíltan vállalja hogy rendben van a házassága. Közben ha dícsérem a feleségem neki, akkor meg az a baja, hogy én miért dicsérgetem.

Elmondása szerint volt időszak, amikor ő érzett irántam így, azonban én elutasító voltam vele. Én elmagyaráztam neki, hogy nem elutasító voltam, hisz boldogabb lettem volna mindennél, ha vele vagyok végre, csak mivel állandóan 2. voltam és ha akartam valamit elzárkózott, így mit tehettem volna? Ez amikor ő ennyire szeretett az elmondása szerint, valójában így nézett ki:

Összeveszett az férjével, mert állandóan nekem írogatott és látta rajta az ember, hogy ez már több mint barátság és ezért szólt neki, hogy ne írjon ennyit. Erről engem tájékoztatott, hogy kevesebbet fogunk beszélni, nekem pedig az volt rá a válaszom, hogy persze oké, megértem, a házasságod az első... erre ő azt mondta magában, hogy akkor biztos nem akarok semmit tőle.

Szerintetek mit rontottam el ?? Visszaakarom kapni őt. Nem akarom, hogy hazugnak tartson.