Csendes nőként miért nem tisztelnek a férfiak egy idő után? Mit rontok el?

Határozottság és önbigalom van benned, legalábbis annyi biztosan, amennyi a mindennapi élethez kell, nem vagy egy elveszett ember. Az meg teljesen érthetó, hogy a párod előtt önmagad vagy, megnyílsz, előjönnek ezek a tulajdonságok. Szerintem teljesen normális, hogy a párunknak egy érzékenyebb arcunkat mutatjuk, nyilván ihénye van az embernek megléni a mély érzéseket, és egt általában szeretjük egy olyan ember előtt megélni, akiben megbízunk. Ebben az ég világon semmi fura nincsen, sőt ez ideális esetben így is működik egy párkapcsolatban mindkét fél részéről.

Nálatok egyszerűen annyiról van szó, hogy a párod nem képes, és szerintem nem is próbál belehelyezkedni a te nézőpontodba, nem tud veled empatikus lenni, nem tudja elismerni az érzéseidet. Ez hosszú távon nagyon meg fogja mérgezni a kapcsolatotokat, mert te mindig azt fogod érezni, hogy nem vagy megértve, és hogy a legsebezhetóbb oldalad valami olyan, amit le kell tagadod. Az a helyzet, hogy a párodnak fogalma sincs, hogy hogy kezelje az érzéseidet. És nem, nem az érzéseidben van a hiba, hanem a párodban, aki 6 év alatt nem volt képes a nézőpontodat magáévá tenni, aki nem volt képes a te érzelmi világodat megérteni.

Szerintem a házasság sem fog ezen javítani.

Nem mèrleg esetleg a horoszkópod? Totál engem írtál le.

6 èv után a párod mutathatna egy kicsivel több empátiát.

Mi is járunk társaságba, de tudja hogy feszengek, kellemetlenül èrzem magam. Ilyenkor ha nem tud vègig velem lenni, akkor olyan embereket keres, akikkel tudja hogy megtalálom a közös hangot.

Èn is teljesen önálló vagyok az èletben, annyi hogy nem bírom a tömeget, ha olyan emberek társaságában vagyok akiket nem ismerek. Azt tudja hogy döntèskèptelen vagyok, mire mindent mèrlegelek, benne addigra 100x megfogalmazodik a jövő èvi kèrdèsekre is a válasz. Ezt is elfogadja, ès szokta mondani ha elakadok csörögjek, ès átbeszèljük.

Sose szól le ezek miatt.

Hosszútávon, egy idő után idegesítő lehetsz és fárasztó, és igen ez valahol hisztinek is látszik.

És sok türelem kell hozzád ami egy idő után elfogy.

Hogy tudtad megállni eddig a helyed az életben?

Gondolom a szülők segítettek mindenben...

De igen te az a fajta vagy ahogy #7 is írja, hogy hozzá fogsz menni aztán szívás lesz.

Nézd, én a saját szemszögemből nézve soha nem kezdenék gyámoltalan lánnyal, aki programokon kér, hogy menjünk haza, nehezen dönt, apróságokon sír, igényli az irányítást, stb, mert én öt perc után besokallnék ettől.

DE a barátod így jött össze veled, állítása szerint be is jön neki ez a típus, így egyáltalán nem fair, hogy ezek miatt mégis tiszteletlenül bánik veled. Ez jobb szerintem sajnos nem lesz.

5- uristen, en is erre gondoltam, mert en is ugyanilyen vagyok es merleg!!!

Amugy ez szemelyiseggel fugg ossze. Nagyon erzekeny vagyok legbelul meg otthon en is, amit kulso szemlelo nem is erzekel mert kemeny kell lenni a bizniszben. Baratommal mar 7 eve vagyunk egyutt, mar hozzaszokott ehhez. De ez nem azt jelenti hogy rajta elek vagy nem tudok egyedul csinalni semmit… 2 diplomam van, tervezek sajat vallalkozast alapitani, van penzem, mindent en ertem el mert a csaladom sajnos nem tudott tamogatni.

Szerintem a lenyeg az hogy ne legyel szigoru magaddal szemben, fogadd el hogy te ilyen vagy: erzekenyebb a tobbieknel. Olyan tars kell aki ebbe meglatja a pozitiv oldalat es el is fogadja.

30/N