Csendes nőként miért nem tisztelnek a férfiak egy idő után? Mit rontok el?

Már nem az első kapcsolatomban tapasztalom ezt.

Én egy nagyon érzékeny, kedves és csendes nő vagyok, ilyen a jellemem. Nem hangoskodok, kissé introvertált vagyok, nagy társaságban nem érzem jól magam, de kb 4-es baráti körben jól elvagyok. Ha megszeretek valakit, ő lesz az első számomra, mindenben számíthat rám és támogatom, gondoskodom róla, jókat főzök, ha beteg veszek neki gyógyszert vagy amiket szeret. Persze megpróbálok nem szolga lenni, ha pl vállalom a főzést, akkor ő mosogasson, együtt takaritsunk. Szeretek csak otthon lenni, olvasni, állatkáimmal lenni, de kirándulni is. Emberek között nagYon hamar lemerülök, ilyenkor kérem a párom hogy távozzunk vagy lelépek egyedül ha tudok. Rosszul tudnak esni az apró dolgok, csúnya viccelődések és elég hamar sírok, ha úgy érzem megbántottak. Megijedek a hirtelen hangos zajoktól( gyerekkoromban sokat kiabált rám anyám és bennem van egy ilyen)

Nehezen hozok döntéseket, szeretem kikérni a pàrom véleményét, ha ő szervez programot, ő irànyít, szeretem érezni a férfias biztonságot mellette.

Úgy érzékelem, hogy néha ezek miatt lenéz, persze ha felhozom akkor tagadja. Sokszor mond olyat ràm, hogy félénk nyúl vagyok, remegő virágszál, kis gyámoltalan.

Pedig amúgy egyedül is tök jól elvagyok, ügyeket intézek, szeretek vezetni, egyedül is beülök moziba, étterembe, szakmákat tanulok, vállalkozást nyitok. Valamiért vele meg elengedem magam…

Egyébként az elején folyton hangoztatta, hogy végre egy rendes làny, amilyet keresett… aki nem harsány felvágós, hogy mennyire szereti a személyem… most meg mintha zavarná és nem tudom mire vélni. 6 éve vagyunk együtt és esküvőt tervezünk.

Mit gondoltok ? Az ilyen nőket mindig megunják? 26n