Mit tehetnék, ha mindig negatív?

Kérdező, ő egy ilyen jellem, ilyen neveléssel, ilyen élettapasztalatokkal.

Nem csodálom, ha ideges vagy, hogy "lehúz" a párod. Amúgy rólam is mondtak már ilyet.

Nálam az idő oldott meg mindent.

Kb eljutottam abba a fázisba, hogy mindenen röhögök.

Na lehet, ez is bosszantó lehet valakinek, pl a nővéremnek, őt halálba tudom idegesíteni evvel.

Vannak ilyen típusú emberek, nők, férfiak, irigyek, frusztráltak, nekik kell ilyet csinálni, másnak nem, bezzeg a másik, stb...

Energiavámpírok, én így hívom őket.

De mi történt vele hogy ennyire depressziós lett? Ilyenek nem ok nélkül történnek.

A pszichológushoz meg nem úgy kell hozzáállni hogy ha veled nem tárgyalja meg majd akkor vele miért tárgyalná. Neki ez a munkája hogy feltárja az emberek gondjait és úgy beszélgessen velük hogy észre sem veszik hogy megnyílnak. De tudjuk hogy a pszichológus nagyon drága. Viszont vannak körzetenként szívó lógós ok akikhez el lehet menni Aztán tudok egy két embert akinek pozitív tapasztalatai vannak onnan. Az önsegítő könyveket meg lehet próbálni. Annak nézz utána hogy hiteles emberek írták-e, azaz szakpszichológusok és nem valami random coachok, mert annak nem sok értelme van.

#14:

Vannak olyan emberek akiknek mindig az a kibúvó hogy van egy párja, van kire kivetíteni a sérelmeit amik az életben érték. Mert az olyan jó hogy valakin le lehet vezetni.

Mi lenne a pároddal ha nem lenne párkapcsolatban?

Akkor kin vezetné le a baját?

Itt az a baj, hogy neki ez már természetessé vált hogy te vagy a "gumifal" aminek ha ő nekicsapódik az jó levezetni a stresszt és ő ebben nem sérül.

De hogy a gumifallal (azaz veled) mi lesz az őt nem érdekli.

Az ilyen emberek akkor koppannak egy bazi nagyot, ha kirántják alóluk a megszokott tutujgatós közeget, nem lesz akire rátegyék a terhüket, nem lesz akin levezethetik a feszkót. Ilyenkor szoktak visszaszaladni anyukájukhoz (akinek él még az anyukája), mert az mindent elvisel.

Szép dolog hogy segíteni akarsz, de legyen a segítségnek is határa.

14, igazából ő talán fel sem fogta vagy el sem fogadta még hogy depressziós és segítségre szorulna. Ez egyébként tipikus a legtöbb embernél. Ugyanis az első lépése az úgymond ,,gyógyulásnak" az lenne hogy elismeri, hogy igen, nekem segítség kellene.

Ez ugye fordulópont lehet annak aki elismeri hogy segítség kéne Aki viszont úgy dönt hogy nem ismeri el annak általában az évek alatt még rosszabb ra fordul a helyzete alkoholhoz fordul stb.

Szóval ez egy döntés. Próbáld meg terelgetni az úton.

Le lehet pontozni, de nekem kicsit sántít ez a történet. Depressziós? A családja, a munkája, stb., mindenkivel baja van, csak veled nincs? Vagy csupán nem veszed észre?

"Igyekszem neki segíteni, csak mindig mindent inkább magában tart, minthogy kicsit elbeszélgetnénk." Magyarul nem is beszélgettek.... Nem tudom, de nálunk ez úgy megy, hogy igyekszünk nem egymáson levezetni a munkahelyi és egyéb feszültségeket, ha valami történik a munkahelyünkön, megbeszéljük, kibeszéljük magunkból, nem pedig otthon dúlunk fúlunk a másiknak.

De gondolom te természetesen továbbra is fenn tartod, hogy otthon semmi gond, minden tökéletes, hiper szuper a kapcsolatotokban egymással, csak a párod depressziós... Aaaaahaaaa.... Ez nem egészen így megy szerintem. Egy párkapcsolat sok minden más mellett megnyugtatja, kiegyensúlyozza az embert az élet más területein is, kitartást ad, mert tudja, hogy ott a másik mellette.

Azon nem gondolkodtál még el, hogy ha eleinte nem volt ilyen a kapcsolatotokban, akkor esetleg te tetted ilyenné valamivel, bármivel? A pszichológust lehet hogy együtt kéne felkeresnetek, szerintem derülnének ki ott meglepetések a számodra.

"Mit lehet ezzel kezdeni? Többnyire rászólok: széppen, csúnyán, mérgesen vagy kérlelve. " Én személy szerint nem rászólni szoktam a férjemre, hanem meghallgatni, megérteni az ő szemszögét, megoldást keresni, vagy ha olyan akkor a megoldáshoz némi reális támpontot adni. Mindenesetre biztosan nem puffognék a GYK-n hogy milyen negatív....

Szeritem empátia, melléállás, rászólás helyett kedvesség kicsit többet lendítene a dolgon, mint egy vadidegen pszichológus. Talán neked is változtatni kellene a hozzáállásodon.

Naaah és akkor most lehet lepontozni, mert ezen az oldalon a saját szemémben senki nem veszi észre még a szálkát sem. :D

#17 es vagyok. Ismételten sikerült saját magadat fényezned. Hidd el nekem pont mindegy, hogy mit csinálsz, csináltok. Mit kedveskedj? Ahogy érzed. Belőled is süt a pozitív kisugárzás az írásod alapján. Szerintem max meguntátok egymást. Nincs közös téma, közös öröm. A részedről pedig lassan átcsap gyűlöletbe.

Egyéb íránt pedig... te miért gondolod különbnek magad a párodnál? Te nem neki panaszkodsz, hanem egy anonim oldalon. Felállítottad már a neked megfelelő diagnózis, hogy depressziós és punktum, nincs apelláta. Rendben te tökéletes karakán álomnő, legyen igazad. :)

Viszont egy valamit azért nem árt figylembe venned: bármennyire is szeretnél valakit pszichológushoz küldeni, te nem húzhatod oda, nem kényszerítheted rá, stb.