Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha összejövök valakivel szerelmes leszek, én miért akarok gyereket akkor?
Miért akarok családot ha szerelmes vagyok?
Miért bem tudok éveken évtizedeken át lenni sima együttélősben?
Miközben a bizalmam alacsony, azaz meg vagyok arról gxőződve hogy úgyis elhagyna majdan, vagy válnánk, és nem akarok egyedülálló anya sem lenni, ezen kívül játszóterekre sem járni, tehát alapvetően én NEM akarok gyereket!
De amikor szerelmes vagyok akkor meg erről álmodozom és zsibbasztom ezzel a párom is és magamat is, de soha nem érzem valahogy teljesnek a sima együtt élést. Hiányzik a baba, a családi érzések, a családérzés.
És van bennem ez a kín hogy szeretnék, de valójában NEM szeretnék! Nem akarok se éjszakázni, babakocsizni, nem élni, semmi ilyet.
De minden kapcsolatomban rákezdek erre az idegesítő manrrákra, hogy milyen szép gyerekünk lehetne és jön ez az idegesítő vágy, egy olyan hiányérzet, amitől elkezdek szenvedni a kapcsolatban, és nem örömmel megélni, hogy nincs! Hanem szenvedni azon, hogy nincs.
Miközben a gyerek mellett meg attól szenvednék, hogy van.
válasza:Szánalmas érzés a családra vágyás szerelmesen?
Infantilizmus? Vagy nem mazochizmus lenne?
Bármelyik elgyengül, már rohanok az esemény utániért. De azért ezen kínlódom, hogy nem lehet.
Miért kínlódom én egy kaocsolatban?
A nárcik is hasonlók de ez nem az. Tudom hogy ők se bírják sokáig, leszívják a másikat csak, lerombolják, es aztán eldobják mint egy üres héjat.
Az én kínlódásom is nárcizmus lenne? Egy idő múlva zavarnak a határok, hogy nem lehet, és nem birom a stagnálást, és hogy "megállj" van.
De a dugót vagy orvosnál várakozást se sokan bírják ha azt nézzük, mégsem nárcik.
Meg alaovetően mindenki születésétől kezdve fejlődik. Ez a program is. Haladni, fejlődni.
válasza: válasza:Az van. Anyagilag haladok, vagy haladunk, segitőkész vagyok, habár kezdek embergyűlölő is lenni valahogy. De jeleztem már a munkatársaimnak azt, ha bármilyen hisztis ingerült is vagyok, nagyra értékelem bennük azt, hogy ők mindig olyan kedvesek nyugodtak, és én is szeretnék olyan lenni mint ők, nekem még nem megy.
Csak mert vannak ebből konfliktusok néha, ráadásul vezetőkkel, így külön kiemelem mindig, hogy csodálom a türelmüket intellektusukat néha.
De ez is mi, hogy folyamat hisztizem? De erre írták hogy a munkatárs az munkatárs, ne várjam azt magamtól, hogy szeretni is fogom őket. Sokan vannak még úgy, hogy csak azért beszélnek a másikkal, mert munkatárs és kényszer, az életben meg messzire kerülné ki. Nyugodjak ebbe bele.
De ennek ellenére van bennem empátia, segítőkészség, meg életem is.
Csak félek már a következő kapcsolatomtól, hogy nem tudom megélni a szerelmet, vagy kapcsolatot, csak addig míg nem jön ez, hogy falaknak ütközök és határoknak és kezdődik megint.
Eleinte is fejlődik minden.
Először csak pár szó, aztán találkozások, az egyre sűrűsödik, egymásra hangolódtok, aztán kémiával a szex, kialakul majd a kötődés, oldottabb leszel, egyre jobban bontakozik ki minden, a szerelem.
Ez is egy út.
Aminek ott a vége hogy van maximuma. A macimumtól pedig márcsak stagnálás van. (Vagy épp romlik lefelé, vagy épp a stagnálástol romlik lefelé legalabbis nekem biztos)
Szerintem meg te vagy beteg.
Teljesen irreleváns vagy.
Nekem most lesz kapcsolatom úgy néz ki, és kicsit elgondolkodtam így előtte, mit is akarjak. Belemnjek e, vagy nem. Mert forgatókönyvszerűen tudom, szinte azt, hogy miket fogok érezni. És az nem jó.
Az elméleteiddel pedig te keress fel egy orvost.
válasza: válasza:Amikor egy nő már úgy adja fejét a gyerekvállalásra hogy már akkor is belemegy, ha azt kockáztatja ha kell, egyedül is felneveli, én ebbe, vagy eddig nem akarok eljutni.
Olyan, akire én 20 év vagy több garanciát vállalnék, ez a jellegű bizalom bennem nem létezik. És nem is akarom, hogy létezzen.
Zsákbamacskákra meg nem akarok gyereket.
És így hát csak olyan kapcsolataim lehetnek, amikben nem fogok akarni. Ahogy most sem.
De a határokat, falakat egy kapcsolatban megint nem bírom.
De még nem is járunk, de már tudom azt, hogy nem fogok tőle sem akarni, mert benne sem bíznék. A hatarokat. A maximumokat.
Sürgős lenne viszont vmit kinyögnöm neki, mert már lassan hülyítem, ha nem megyek bele vele kapcsolatba, de áltatom.
Ma már hívott vagy hússzor, hogy nem vettem fel.
A szerelem olyan jó, és az hogy szeretnek, törődnek, nagy a kísértés, de tudom mi lesz belőle. Az meg visszatart.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!