Hogy legyek ezen túl?

Én szakítottam a barátnőmmel 3 hónapja. Utána nem volt könnyü, de elvoltam. ISmerkedtem más lányokkal, ő is fiúkkal. De most jöttem rá, hogy tökre szeretem, és hiányzik. Nagyon megutált ebben az időben, de múltkor találkoztam vele, akkor azért feloldodott elvoltunk. Felvetettem, hogy megkéne újból próbálni. De ő hallani sem akart róla, '' majd egyszer''. Próbálkoztam, írogattam, mindent megtettem amit tudtam. Tudtam, hogy volt barátja, de csak ilyen ismerkedési szinten tartottak, ez nem zavart, még kiváncsi is voltam ki az. Aztán megtudtam, hogy egy régi jó cimborám az. ÉS tudták, hogy mi ismerjük egymást. Annyira ideges lettem, de örültem, legalább leszállok róla, és nem csak ré fogok gondolni. DE ez a düh sajnos csak pár óráig tartott. Utána megint csak ő. Este volt buli, tudtam, hogy megy. Elmegyek, megkeresem, és személyesen beszélem meg. Annyit kerestem, mentem ide oda, végre meglett, persze ott volt az a bájgúnár is. Félre hívtam, h beszéljük meg, tiltakozott, de rávettem. Mondtam neki mindent, mivan, hogy van, de ő csak ellenkezett. Egyszer csak felállt és elment. Jó, akkor tudtam, hogy sajnos tényleg semmi esélyem, és hát feladom... Mindez volt tegnap. Nos azóta szó szerint szenvedek, mondjuk az elmúlt 2 hét óta is. Nos a kérdés, h mit tegyek? Felejtsem el? Jó lenne, túl tenni magam rajta. Vagy ne adjam fel, hétha nem lesz belőlük semmi? MErt még is csak ott van a szemem előtt az együtt eltöltött 11 hónap, mindkettőnknek első nagy szerelem, és azért valamilyen szinten biztos, valahogy kötődik még. Annyira rossz belegondolni, hogy nem tudok mit tenni .... Nem tudom mi legyen..

Köszi előre is.

18f