Ez csak szerintem nem fair?

Elég husi barátnőm volt, de ez engem nem nagyon zavart, neki viszont komoly önértékelési gondjai fakadtak ebből. Sokáig küzdött, hogy fogyjon, de valahogy nem nagyon sikerült, és mintha motivációja se lett volna. Láttunk egy sorozatot, ami arról szólt, hogy a partner/edző azért hízott, hogy utána együtt tudjanak fogyni, és motiválják egymást. Hát ezt mi is megcsináltuk. Most már utólag hülye vagyok, hogy belementem, de ez van.

Már az furcsa volt, hogy amikor én zabáltam, akkor ő mintha jobban rákapcsolt volna a diétára. Amikor abba akartam volna hagyni, hogy elkezdjük fogyni, akkor halogatta. Egy idő után megelégeltem, ugyanis mint írtam az előbb, miközben én híztam nála beindult a fogyás és mintha nem is lett volna rám szüksége. Az együtt fogyásból nem lett semmi, ő teljesen külön csinálta a dolgait, egyedül akart eljárni edzeni, nem egyeztettük össze a kajálásokat, főzést.

Eddig még túl is élném, viszont a gond az, hogy ő lefogyott (kb 80-ról 55 kg-ra), jobban néz ki mint valaha, én pedig hiába próbálok fogyni, csak a hízásom mértékét tudom jelenleg csökkenteni. A huzamosabb ideig tartó zabálás megtette a hatását nálam. Egy 30-35 kilóval biztosan több vagyok most, mint amikor ez az egész kezdődött. És ahelyett, hogy empátiát kapnék tőle, inkább csipkelődik, társaságban azon élcelődik, hogy milyen pocakos lettem, magas lóról beszél, hogy ő neki is sikerült lefogyni, nem érti másnak miért nem, stb.

Nekem nagyon nagy csalódás ez, és szerintem bunkó viselkedés