Miért nem érti meg a párom,hogy egy kapcsolatban szükség van az együtt kettesben tötött időre??

"egy kapcsolatban"

Milyen kapcsolatban? Szerintem nem ugyanarra gondoltok.

Teljesen alkalmatlan a kapcsolatra vagy csak szimplán nem szeret. Egyik sem zárja ki a másikat.

Melyiket választanád, ha megkérdeznék, hogyan képzeled el életed párját?

Ugye egyiket sem!?

Akkor miért kínlódsz egy ilyennel?

Ha elfogadsz egy tanácsot: fogj egy papírt, oszd két részre, az egyikre írd fel azokat a dolgokat, amik boldoggá teszik a kapcsolatodat és a másikra, amik nem. Aztán egy másikra írd fel, hogy te mire vágynál és ha megvagy, az elejétől kezdve olvasd végig és válaszod meg, hogy melyiket kapod meg a jelenlegi kapcsolatodban.

Ha ez nem nyitja majd fel a szemed, akkor semmi.

Tehát kedve szerint rángat téged. Ha kedves, aranyos, akkor te rögtön reménykedsz, örülsz, majd amikor le se szar, akkor folyton azt várod, hogy ismét kedves és aranyos legyen.

Komolyan azt gondolod, hogy ez így hosszútávon fenntartható? Állandóan vágyakozni akarsz a saját párod után, míg ő a haverokkal van vagy egyszerűen csak leszarja, hogy várod otthon? Nem gondolod, hogy ha igazán szeretne téged, akkor ezeket el sem kéne várnod, mert magától értetődő lenne, hogy nem csak akkor kedves veled, amikor neki éppen úgy van kedve?

Pontosan tudom, hogy milyen ez, azért írok ilyen kíméletlenül. 5 évet pazaroltam egy olyan emberre, aki ha a haverjai hívták, azonnal ugrott, otthagyott egyedül, kurvára nem érdekelte, hogy amúgy is keveset tudunk együtt lenni. Én vártam a heti két napot, amikor találkozni tudtunk, ő meg zokszó nélkül képes volt egy órával a találkozó előtt lemondani, mondván, hogy elromlott a haver kocsija vagy elhúzódott a hangfalszerelés. Én mindig megértőn elfogadtam, hogy ismét egyedül töltöm az estét, aztán szépen lassan kiábrándultam belőle és végül elhagytam. Természetesen meg sem hatotta. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy végig én voltam az egyetlen a kapcsolatunkban, aki igazán szerette a másikat.