Belefér kapcsolatba, hogy a párod ellenkező nemű kollégájával csináljon programot kettesben?

Nálam simán belefér. De nálunk mindig él az a szabály, hogy bárki bármilyen programra megy, a másik, ha akar menni, akkor mehet.

Szóval, ha nincs fizikai akadálya (tilos a céges rendezvényre párt vinni, nincs elég jegy - jegyvásárlásnál meg szoktuk kérdezni, hogy hány jegyet vegyünk vagy terhes/törött lábú/nem tud 15 km-t futni vagy sziklát mászni stb. ), akkor nálunk mindig mondhatom azt, hogy én is szeretnék menni.

A “kettesben elmennek valahova” tipikusan az a program, aminél tuti meg voltam kérdezve, hogy akarok-e menni és ez fordítva is igaz.

Ráadásul megbízom a páromban, hogy nem akar megcsalni. Lehet, ha épp fasírtban lennénk, akkor kevésbé örülnék neki.

Amúgy meg ha menni akar menjen. Ha csak az tartja vissza attól, hogy megcsaljon, hogy nem engedtem el, akkor pár éven belül úgyis jobb lenne külön.

Nekem ez nem ilyen fekete-fehér, hanem többmindentől függ.

Ha például megisznak valahol munka után egy kávét, dumálnak, abban nem látok semmi rosszat (ahogy telik az élet, mindig jönnek nemtől függetlenül új emberek az életünkbe, nem zárkózhat el az ember a világ elől csak azért, mert párja van).

Ellenben ha valami mélyebb program lenne (nekem például a kirándulások elég mélyek)-akkor az nem férne bele.

Sőt, ha érezném, hogy a párom vonzódik hozzá, lelkesen sokat beszél a kollegináról, stb, akkor sem férne bele.

Vagy ha gyanúsan viselkedne. A másik pedig, hogy sokan kiröhögnek ezért a válaszomért, de én hiszek a női megérzésekben. Nem az oktalan féltékenykedésben, a kettőt sokszor összekeverjük mi nők, de van tényleg egy ilyen női megérzés, és ha tisztán arra hallgattam, nekem eddig mindig bevált.