Normális dolog az, hogy a 22 éves barátom inkább az édesapjával nyaral, mint velem?

4 éve járunk, még soha nem utaztunk sehova és nem nyaraltunk együtt. Igaz, nekem nem volt pénzem, mert tanultam, egyetemre jártam. Most viszont dolgozom, de a bérem így kezdőként még nem magas. A szüleimmel élek, ők szegény emberek, ezért beszállok a rezsibe és a kaja költségekbe.

A barátom szülei találtak egy akciós tengerparti nyaralást. A barátom édesanyja egy műtét miatt nem utazhatott, otthon lábadozott.

De a barátom és édesapja megbeszélték, hogy befizetik ezt a nyaralást.

A barátom felajánlotta, hogy menjek én is. Természetesen, saját költségemen.

Viszont ez a nyaralás hiába akciós, egy luxusszállodában volt az elhelyezés és étkezés, ezért még akciósan is drága. Legalábbis nekem.

Megkértem a barátomat, hogy inkább menjünk máshova, olyan helyre, amire nekem is van pénzem. Mert nagyon szeretnék vele együtt nyaralni.

Ezt határozottan elutasította mondván, hogy már úgy döntöttek édesapjával, hogy lefoglalják ezt az utazást.

És így végül el is utaztak ők ketten. Nélkülem.

Nekem ez nagyon furcsa. Nagyobb élmény volt neki egy luxusszállodában lenni, mint velem nyaralni egy szép, de nem túl drága helyen?

Természetesen ezután próbáltam erről vele beszélgetni, elmondtam, hogy nagyon megbántott. Ráadásul édesanyja előtt mondtam. Azt reméltem, hogy az édesanya, mint nő jobban fog megérteni és kiállni mellettem. De tévedtem, mert kegyetlenül érzékelten volt ebben a témában. Szerinte ez teljesen rendben van, hogy a fia nem velem, hanem az édesapjával nyaralt.

Megpróbáltam túl tenni magam a történteken, de tegnap közös vacsora közben mindenféléről beszélgettünk és úgy mellékesen, lazán megjegyezték, hogy: "Hát igen, te nem akartál nyaralni."

Majdnem sírva fakadtam. Hogy tudják így kiforgatni a történteket, másképpen előadni?