Miért nem akar beszélni a párom?

Én sokszor jártam így. Igazából annyi, hogy a férfiaknak kell a punci, amiért bármit megtesznek, és az elején még örülnek is, hogy beszélgethetnek a nővel, mert nagy a rózsaszín köd, boldogok, hogy végre van valakijük. Majd egy pár hónap után úgy vannak vele, hogy oké, most már biztos a kapcsolat, szeret engem, úgyis velem marad, bármit csinálok. Úgyhogy megnyugodnak és visszavesznek abból, amit eddig csináltak. Már nem írnak annyit napközben, már nem hívnak fel, már nem mondják el mindennap, hogy szép vagy, stb. Csak hátradőlnek, mert nekik csak az kellett, hogy találjanak valakit, de fogalmuk sincs arról, hogy azt meg is kéne tartani valahogy... Az egyik ilyen exem pl ki is mondta, hogy hát igen, természetes neki, hogy ott vagyok, az elején még annyira nem ismertük egymást, akkor jó volt beszélgetni, de most már együtt vagyunk egy ideje, úgyhogy akkor már minek. Szakításnál meg csak nézett egy nagyot, hogy jééé, ez a lány kidobott, de miért, hiszen én az első hónapokban sokat beszélgettem vele (akkor meg már 2 éve voltunk együtt). Amúgy amit megfigyeltem, hogy az első szex után lesznek ilyenek, mert annyi volt a célkitűzésük, hogy belemártsák a szűz f.aszukat egy punciba. Én meg fiatalon még hónapokig vártam az elsővel. Utána valahogy minden megváltozott. És nem csak én vettem ezt a jelenséget észre, egy barátnőm is így járt.

Akinek csak addig vagy érdekes, amíg tart az újdonság varázsa, az valójában nem szerelmes beléd. Az én párom 2 év után is mindig érdeklődik, meg hív napközben, pedig együtt élünk, ha hazaérünk munkából úgy örülünk egymásnak, mintha az első héten lennénk.