Nem vagyok megelégedve a kapcsolatunkkal, de szakítani se szeretnék?

Kicsit el vagyok keseredve, mert én több romantikát várnék el a barátomtól, illetve egy jópár dologban nem értünk egyet.

Egyáltalán nem az a romantikus tipus, sose szokott bókolni nekem, sőt, inkább kritizál, ha alkalma adódik, amiért rá is szóltam, hogy rosszul esik. Nincsenek ilyen romantikus pillanatai, hogy esetleg meglepne egy szál virággal vagy egy doboz bonbonnal, bármivel, legyen az anyagi vagy nem anyagi vonzatú. Egy ideig én gyakran megleptem őt ezzel-azzal, aminek úgy gondoltam, hogy örülne vagy épp szüksége volt rá, de így, hogy nem viszonozta sose, nem tudatosan, de elkezdtem leszokni erről.

Alig megyünk valahova, igazából a városon kívül nem nagyon mozdulunk ki. Most sikerült rávennem, hogy menjünk el Pestre csavarogni, megnézni a szebb helyeit, már 2 éve ígérgette nekem, hogy majd egyszer, de ő nagyon utálja Pestet, így mindig elhúzódott, mondta is, hogy többet nem megy fel soha, és ennek a kiruccanásnak a költségeit is elfelezzük.

Ha van is komolyabb programban részünk, túrázás vagy bármi, azokat mindig a baráti társasággal szervezzük, mert szerinte minél többen vagyunk, annál jobb, ez volt a válasza, amikor mondtam neki, hogy szeretnék kettesben is programokat csinálni, és egy kis energiát, vagy legalább érdeklődést mutasson effelé.

A másik, hogy borzasztóan odafigyel a pénzre, ő az a fajta ember, aki pénzből pénzt csinál, bizniszelgetések, miegymás, ami imponálónak hangzik, mert tesz a jövőért, tök jó, de vannak olyan hátulütői, amik nagyon ellenszenvesek, mint amikor képes elkérni párszáz forintot, vagy egy cigi árát, egyszer kivertem a balhét, mert felajánlottam, hogy menjünk el fagyizni, kifizette, a kocsiban pedig közölte velem, hogy megint jól lehúztam őt, ezt nekem kellett volna állni. Ez borzasztóan esett, nyílván ezek után odaadtam a fagyi árát, de én sose mondanék ilyet annak az embernek, akit szeretek, sőt, senkinek se. Én is hívtam már meg őt nem egyszer, eszembe se jutott volna a fejéhez vágni egy ilyen szöveget.

Ez nálam nagyon nincs megszokva, a környezetemben senki se volt ilyen smucig, én se vagyok az, se a családom, és borzasztóan kínos az egész. Már rossz szájízzel veszem, ha bármire is meghív, azok után, hogy azt mondja "Na, megint 6000-et elköltottem mekire basszameg" (nem mintha gyakran mekiznénk), úgy érzem, hogy sajnálja rá, ránk a pénzt, mert van annak jobb helye szerinte.

Semmi bajom nem lenne azzal, hogy odafigyel a költekezésre, sőt, az egy hatalmas pozitívum, de ő már átesett a ló túloldalára.

Szeretem őt, ő az első komolyabb kapcsolatom, tudom, hogy senki se tökéletes és mindenkinek vannak hibái, ezért is fogadtam el eddig olyannal, amilyen, de kezd egyre jobban bosszantani ez az egész. Nemsokára össze is szeretnénk költözni, és el se tudom képzelni milyen lesz akkor.

Szerintetek mit lehet ezzel kezdeni? Beszélgettem már vele ezekről, ha van problémám azt meg szoktam vele beszélni. Tanácstalan vagyok teljesen.

És elnézést az össze-vissza szövegeléstől, annyi minden jár a fejemben, hogy nagyon nehéz összeszedni a gondolataimat.

24/N