Gyerek kérdés férfi oldalról?

Sehogy, vagy akarja, vagy nem.

Ha majd készen áll rá, és a megfelelő személy lesz mellette, addig viszont tényleg felesleges bármit is erőltetni.

Nem véletlenül vannak kételyei, hatalmas felelősséggel jár a gyerekvállalás.

Imádom a kisfiamat, és örülök, hogy az anyukája lehetek, de még minket nőket is megvisel sokszor az egész...

Szerintem ez embertől függ, de erőltetni semmiképpen nem szabad.

Nálunk fordítva volt, én vagyok a nő, de mindig is biztos voltam benne, hogy nem akarok gyereket, megvan az oka, nem részletezem. Amikor 10 évvel ezelőtt a párommal megismerkedtünk, ő felhozta a gyerektémát, de csak annyit mondott, hogy el tudná velem képzelni a családalapítást. Én akkor őszintén elmondtam neki, hogy én nem szeretnék gyereket, természetesen elmondtam neki, hogy miért nem. Teltek-múltak az évek, majd egyszer rákérdeztem, hogy mi a helyzet a gyerekkérdéssel, mert azóta nem említette. Azt mondta, ő mindig úgy volt vele, hogy ha a párja akar, akkor lesz, ha nem, akkor nem és neki sokkal fontosabb, hogy engem megtalált, mint az, hogy gyereke legyen. Azóta sokszor beszéltünk már erről és mindig azt mondja, ahogy telik az idő, egyre biztosabb benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk.

Ha a kapcsolatunk elején kicsit is azt éreztem volna, hogy erőltetni akarja a gyerek témát, tuti elhagyom. Szerintem a gyerekvállalás az egyik olyan dolog a világon, amit mindkét félnek nagyon határozottan akarnia kell, máskülönben valaki szenvedni fog, leginkább a gyermek.

"Sehogy, vagy akarja, vagy nem."

Itt most nem arról van szó, amikor valaki határozottan akar vagy határozottan nem akar, hanem amikor valaki bizonytalan. Ami férfiaknál elég gyakori, hisz nem sok dolog sürget, látszólag tetszőleges ideig halogathatod a gyerek projektet.

Kérdező, ha valaki bizonytalan, annak okai vannak, mégpedig minden bizonnyal különféle kételyek. Ezeket kéne megcélozni. Egy részük valószínűleg tényleg olyan, hogy saját magában kell megérlelnie, te pedig nemigen tudsz hatással lenni rá. De lehetnek olyanok is, amikben te is tudsz segíteni. Gondolok itt olyanokra, hogy kívülről nézve (ne szépítsük a dolgot) elég sok gyerek és elég sok anyuka rohadtul idegesítőnek tűnik, és a hideg kiráz a gondolattól, hogy rád is ez vár, ha belevágtok a projektbe. De ha sok megerősítés ér abban, hogy a pároddal hasonló nevelési elveket vallotok, vagy hogy ő egész kompetens olyan dolgokban, amiben te tök bénának és esetlennek érzed magad, akkor határozottan kevesebb a kétely. Eleve, ha csak úgy elvagy a gyerekektől távol eső saját kis férfi világodban, akkor nem feltétlen látod a gyerekek és nevelés pozitív oldalait. Vagy ha azt látod a párodon, hogy bár különféle élethelyzetek jönnek-mennek, de a kapcsolatotokat mindig fontosnak tekinti (ami segít olyan kételyek ellen, hogy a gyerek érkeztével együtt a párod teljesen bevágja magát ősanya üzemmódba, te pedig elbúcsúzhatsz a nőtől akivel összekötötted az életed, a további éveidet pénzpumpaként és ingyenszerelőként fogod tölteni).

Beszélni kell róla, ennyi.

Az sem árt, ha van a környéken gyerek.

Látni a praktikai dolgait, megláttatni a szép részeit stb.

Nem kell unsozlni meg ilyesmi, elég ha érintkezik a témával. Előbb-utóbb döntésre fog jutni a dologgal kapcsolatban.

Tapasztalat.