Mit lehetne tenni? Annyira sajnálom, de úgy érzem kialudt a láng.

Tizen x éve vagyunk együtt a férjemmel, 2 gyermekünk van.

Őrülten szégyellem magam, de kialudt a láng amit iránta érzek és, habár minden este itt van velem, de elmondhatatlanul magányos vagyok.

Nagyon sajnálom őt, és szégyellem magam, mert rendes ember, aki imádja a gyerekeit, és ki is veszi a részét mindenből (gyereket nevel, főz, takarít, mosogat stb.), soha nem bántott, nem lehetne okom panaszra.

De ki aludt a láng és nagyon magányos vagyok, hónapok óta nincs köztünk szex, csak élünk egymás mellett. Ha egyszer egyszer véletlenül le is fekszünk egymással, azt érzem "csak legyek túl rajta gyorsan".

Vágyom az érintésre, nyálcsorgatva nézem a szerelmes filmeket.

Nem hagyhatom el, de úgy érzem így sem tudok sokáig élni.

Mi lehetne a megoldás?

(Kérem csak az válaszoljon aki komoly tud lenni, nekem ez rém kellemetlen és nem tudom mit tegyek.)