100 kilósan teherbe esni?

Teherbe lehet esni több súllyal is. Ám ha az alapbetegségére nincs megoldás, azzal már van baj.

Van egy rokonunk, neki nem volt semmilyen betegsége, ő is nagyon alacsony, 160 centi, és van bőven túlsúlya, a terhessége utolsó hónapjában a baba már annyira nyomta a tüdejét, hogy alig kapott levegőt, elájult, muszáj volt megcsászározni, mert veszélyben voltak mind a ketten. Megmondták nekik,hogy több gyerekben ne is gondolkozzanak, mert azt már lehet nem élnék túl.

28 évesen azért annyira még nem vagytok elkésve szerintem. Foglalkozzatok az alapbetegséggel. Olyan nincs hogy senki nem tud rá megoldást.

Nem vagyok híve a drasztikus beavatkozásoknak, de van az a súlyfelesleg ami már magának az egyénnek az életét is veszélyezteti hosszabb távon. Egy gyerekről már nem is beszélve. Úgyhogy előbb a súlyát kellene rendbe tenni.

Gáspár Bea, Tóth Vera, Király Linda is csak sok sok év keserves fogyókúra után a gyomorszűkítő műtéttel tudtak lefogyni. Semmi más nem segített, pedig nekik gondolom volt pénzük mindent kipróbálni. Lehet hogy a párodnak is ebben az irányban kellene elindulni, persze csak ha az orvosai is alkalmasnak gondolják rá. Gyereket akkor kell vállalni ha a súlya ismét normális tartományban lesz.

Na akkor én leszek az ellenpélda: egyáltalán nem azt mondom, hogy követendő a történetem, és tudatában vagyok annak, hogy erősen túlsúlyosan estem teherbe, de tökéletesen komplikációmentes terhességem volt. Szintén 100 voltam, amikor terhes lettem (a 160egynéhány centimhez), és az egész terhesség alatt 6 kg jött fel rám, és a szülés után konkrétan könnyebb voltam, mint a terhességem előtt. A terhesség alatt valóban odafigyeltem, nem akartam cukorbeteg lenni, megválogattam mit eszek, és legalább jelentősebb sétát igyekeztem beiktatni minden napba, amíg bírtam (ezen kívül jobban odafigyeltem a vérnyomásomra is, szerencsére még alacsonyabb lett, mint terhesség előtt). Mivel nem volt nagy súlygyarapodásom, a testem nem lett annyira leterhelve az előző időkhöz képest; csak az utolsó 2-3 hétben volt derékfájásom, a térdeim nem fájtak, stb. Mondom, nem azt akarom hirdetni, hogy mindenki ilyen túlsúllyal essen teherbe, de nálam szerencsére semmi negatívumot nem hozott, és sem az orvosok, sem a védőnő részéről nem kaptam semmiféle alázást sem (sőt, a védőnő volt a legnagyobb drukkerem :D). Ha majd lesz testvér, már jelentősen kisebb súllyal fogok várhatóan teherbe esni, kíváncsi is leszek, hogy mennyire lesz más úgy.

Ami miatt én aggódnék, az az alapbetegség. Mennyire nehezíti meg a teherbeesést, és milyen szövődményei lehetnek a terhesség alatt - szerintem ezekre kell figyelni.

Én 172 centi magas vagyok, amikor teherbe estem, 96 kiló voltam, és pcos-em van/volt. Nem hogy nem híztam, fogytam a terhességem alatt, bár ez köszönhető annak, hogy nálam nem múltak el a rosszullétek csak a kilencedik hónapban, konkrétan végighánytam az egész terhességemet 🤣 a szülés után 92 kilóval jöttem haza.

Az én alapbetegségemmel is nehezebb teherbe esni, mégsem lehetetlen, nekünk szerencsénkre elsőre sikerült. De mindenképpen először szerintem is azzal foglalkozzatok.