Megmarad valaha egy no a fiam mellett?

Minden nevelés kérdése. Az elején elrontottátok a nevelést most még ide jössz segítséget kérni. Nem pálca törés feketék felett, de korábban kellett volna gondolkodni mindez miatt. Veszett fejsze.

Össze fogja hozni a sors egy hasonló nevelésű nővel és lesz itt igénytelenség bőven.

Én férfiként sem vagyok képes megérteni, hogy hogy lehet valaki ennyire durván igénytelen? Pedig ám nekem sem egy IKEA-katalógus a szobám, de amiket írtál, az egyszerűen felfoghatatlan, és taszító. Az, hogy valaki mindent otthagy maga után, az üdítős flakonoktól kezdve a mosatlan tányérig, az a lustaság és igénytelenség csúcsa. Az már eggyel magasabb szint, hogy talán illene neki is besegíteni a háztartásba, de neki még az sem megy, hogy a legalapvetőbb dolgokat megtegye.

Egyébként ha nincs barátnője, akkor hogyan tartja fenn a környezetét? Akkor még a 2 hónapos koszos tálak is ott hemperegnek a fotel mellett? Ha igen, akkor ez már tényleg komoly mentális betegségre vall, ha pedig nem, akkor meg csak egy elkényelmesedett lustaság a fiad. Az, ha valaki tényleg a tök alap dolgokat is képtelen betartani, az mindenképp gáz. Jó, hogy kakálni el tud menni a vécére, mert... áhh, ne menjünk bele. :D

Tényleg nem tudom elképzelni, hogy mi a francot gondol egy ilyen ember.

"Aztan a lany varatlanul szakitott."

Nem volt az váratlan, csak ti nem láttatok bele a kapcsolatukba, ahol gondolom, már számtalanszor próbálták, vagyis a barátnője próbálta rendezni, amit lehet, megmenteni a kapcsolatot, de a fiúcska csak pöffeszkedett a szemétben, és a kisujját sem mozdította volna. A lány meg teljesen jogosan beleunt, hogy nem társként, hanem házi cselédként tekint rá. Ahol csak az egyik fél akar egy kapcsolatot fenntartani, vagy megmenteni, az már rég veszett ügy.

"jo viszonyban voltak, ilyen komoly kapcsolata meg sosem volt a fiamnak, ugy tunt, ez a lany szamara az igazi"

Számára lehet, de ez igazából egy nagyon egyoldalú kapcsolat volt. A barátnő szívét-lelkét beleadta, fiadnak viszont csak igényei és elvárásai voltak, és nem volt partner a kapcsolat fenntartásában. Tetszik vagy sem, de ez a szomorú igazság.

"Emellett allitolag a fiam egyre kevesbe is foglalkozott vele, csak a kiszolgalast varta."

Igen, ez minden bizonnyal így is volt. És őszintén? Jó, hogy a lányod szakított. Férfiként mondom, hogy ez nem kapcsolat. Ez egy önző, és valószínűleg hímsoviniszta, kihasználó viszony.

"Azt hittem revbe ert vegre, de most azt gondolom, talan unokam sem lesz, es rendkivul nehez elete lesz."

Ezt lehet, hogy nem illene mondanom, de ha ő ilyen, akkor a legjobb, ha nem lesz senkije, gyereke meg főleg nem. Milyen élete lenne annak a feleségnek mellette? És a gyereknek? Erre is kell gondolni. A gyereket nem csak megszülni kell, hanem nevelni is. Aki arra nem képes, hogy a tányért maga után kivigye a mosogatóba, de emellett azért csicskáztatja a másikat, az milyen lenne apaként??

"Mit tennetek?"

Nem tudom, mik voltak az előzmények, milyen volt a gyerekkora, és hogy mi volt az oka a nevelési problémáinak. Ha mondjuk valami fogyatéka van, vagy tényleg olyan mértékű személyiségzavara, akkor "érthető" a viselkedése. Bár akkor is rendszeresen járatni kellett volna pszichológushoz. Ha nem volt ilyesmi baja, akkor bocs, de ti rontottátok el. Hogy hol, azt így nehéz lenne megállapítani, de majdnem biztos, hogy a nevelésében keresendő a probléma. Csak ebben az esetben azt nem értem, hogy akkor, amikor még lehetett volna érdemben tenni valamit, miért nem léptetek? 32 éves, tehát '91-ben született. A '90-es években már bőven voltak olyan intézmények, ahová nevelési probléma esetén lehetett volna fordulni.

De mindegy, a múlton már nem lehet változtatni. Abban nem értek egyet, hogy felnőtt korában már nem változhat az ember, mert: de, változhat. Csak ehhez neki kell akarnia a változást, mert szülőként ebben a korban már nehéz hatni rá. De az ember egy fejlődőképes lény, és nem lehet örökké a gyerekkorral takarózni. Itt az a baj, hogy ő nem akar változni. Ez esetben viszont nincs mit tenni. Esetleg elbeszélgethetsz vele, hogy mi a helyzet a párkapcsolatok terén, és hogy ha szeretne normális kapcsolatot, akkor miként kellene hozzáállni, sőt, akár még pszichológushoz is érdemes lenne elmennie (csak ez ugyebár megint saját döntése, hogy megy-e). De abból kiindulva, hogy "a fiambol nem sok mindent lehetett kihuzni", én úgy sejtem, hogy itt alapvető problémák vannak a családon belüli kapcsolatokkal is. Bár ez csak feltétlelezés, de tényleg: érdemes lenne szakemberrel konzultálni a helyzetről.

A lány meg kifejezetten türelmes, és elnéző volt. Sőt, nem is értem, hogy egyáltalán miért bútorozott össze vele?? Más amikor meglátja ezt az igélnytelenséget, és önzőséget, azonnal dobta volna. Most komolyan: milyen férfi az, aki látja, hogy a felesége a belét is kidolgozza, és akkor még minden otthoni munka is rá hárul, meg persze elvárja, hogy ki legyen szolgálva??