Mire véljem a viselkedését? Lehet, hogy még nem lépett túl ezen a kapcsolaton?

19 évesek vagyunk, 4 évet töltöttünk együtt a barátommal, nagyon szoros kötelék fűzött minket egymáshoz!!! (Ha zavaros lesz, elnézést, de kavarognak bennem az érzelmek.) A kapcsolatunk 3. évében történt, hogy anyukám és a barátom konfliktushelyzetbe kerültek, ami nagyon csúnyán elmérgesedett:( (Röviden: anyukám mélyen beletiport a barátom lelkébe, azt kérte, hogy vagy engem választ, vagy a családját!!!) No comment...! Ekkor elindult a lavina. Nagyon haragudtam anyukámra, amiért ilyet kért a barátomtól! Persze én a barátom mellé álltam, mindig védtem, amikor anyukám szidta, ez anyukámnak ugye nem tetszett és velem is durván kezdett viselkedni. Ez így ment egy éven keresztül, teljesen kikészített minket idegileg, de nem hagytuk magunkat és a kapcsolatot! Anyukám egyre durvábban alázott minket és egyszercsak elszakadt a cérna: a barátom kimondta, hogy legyen vége, mert ez így nem mehet tovább! Persze én mondtam Neki, hogy nem ez a megoldás és ne hagyjuk, hogy anyukám elérje a célját, de megértettem, hogy Ő sem bírja idegileg a folyamatos piszkálódást (amit meg sem érdemelt...). Nehezen váltunk el egymástól, de megegyeztünk, hogy barátok leszünk. 7 hónapja történt a szakítás, azóta folyamatosan figyelem a viselkedését... Már a szakítás első napja óta igyekszik szorosan a közelemben lenni. Ugyanazok a megnyilvánulásai, mint amikor még jártunk (pl. piszkálgatja, szagolgatja a hajam, fogja a kezem, ölelget, időnként puszit ad, nagyon érdeklődik, hogy hogy vagyok, stb.) Az elején még azt gondoltam, hogy fokozatosan majd abbahagyja, csak még neki is nehéz elengednie engem. Pár nappal a szakítás után jött, hogy kezdjük újra, mert látja, hogy menniyre szenvedek és Neki is nagyon fáj. Mondtam Neki, hogy csakis akkor kezdje újra velem, ha szívből szeretné, mert ha csak sajnálatból jön vissza, azt már megette a fene. Persze Ő mondta, hogy tényleg szívből szeretné újrakezdeni, mert Neki is fáj. Pár nap telt el, figyeltem... Őszintén szólva, nem volt igazán lelkes. A következő napon jött is és közölte, hogy mégsem megy ez a kapcsolat nekünk, ugyanis "kiszeretett" belőlem. Újra kiborultunk, vagyis inkább én... Persze Ő folytatta a simogatást, ölelgetést, stb.-t és rá is kérdeztem, hogy miért csinálja, ha már nem szeret, erre azt mondta, hogy csak baráti ölelés és puszi. Ez rendben is lenne, de akkor mire véljem a csókot és a tapit???? Az már nem lehet baráti! Kb. 3 héttel a szakítás után eljött hozzám, "megnézni a kismacskámat, amit ajándékba kaptam". (Gondolom jó ürügy volt arra, hogy eljöhessen hozzám...) Lefeküdt az ágyamra és hívott, hogy én is feküdjek mellé. Odafeküdtem és kérdezgetni kezdett, hogy emlékszem-e még, milyen jó volt együtt és mennyit csókolóztunk. Feleltem, hogy igen és Ő kérdezte, hgoy szeretnék-e nosztalgiázni? Nem tudtam, hogy mire gondolt, de azt feleltem, hogy igen. Ekkor átölelt és megcsókolt! Nagyon meglepődtem és mielőtt kérdezhettem volna, ismét megcsókolt, hosszabban. Mielőtt hazaindult volna, ismét megcsókolt, hosszan. Mikor rákérdeztem, hogy mire véljem, zavarban volt és ezt válaszolta: "Őőő... felejtsd el. Csak nosztalgiázás volt, ne vedd komolyan." Persze nem hittem el, hiszen 4 év alatt már jól megismertem és a csókjait is ismerem! Az a csók is pontosan olyan szenvedélyes volt, mint az összes többi! A környezetünkben sokan megjegyezték, hogy milyen furcsán viselkedik Gyuszi, teljesen olyan, mintha még mindig szerelmes lenne belém. Azért az elgondolkodtató, hogy nem csak én látom így, hanem mindenki... Akkor nem én képzelődöm:) Van egy srác (Alex), aki már 3 éve szerelmes belém, év elején egyosztályba kerültünk és mégjobban a "gázra lépett":D A peche az, hogy Gyuszi is az osztálytársunk és keményen véd tőle. Ezt is szóvá tettem a barátomnak, hogy miért véd MINDEN fiútól, hogyha már úgysem szeretne a párom lenni. Erre ez volt a válasza: "...csak...!" Na mondom:D Innen látszik, hogy Ő maga sem tudja, hogy mit szeretne. Ha nem lennék fontos Neki, nem védene minden fiútól...! Amikor az Alex mondja nekem, hogy "szeretlek!", "feleségül veszlek!" stb, Gyuszi így reagál: "Anyád! ...leütlek!" Szóval mindig véd:) Kb. 1 hónapja újabb "érdekes" húzása volt: megint megcsókolt, egy nap legalább 5-6-szor!!! Ezek után ne mondja azt nekem, hogy már nem szeret!!! Állandóan ölelget, fogja a kezem, stb. Persze, amikor rákérdeztem, hogy mire véljem ezeket a megnyilvánulásait, mindig azt mondta, hogy "csak barátként tekint rám". Persze elöntötte a trutyi az agyamat és megmondtam Neki, hogy ne szórakozzon velem, döntse el, hogy mit szeretne! Párszor összekaptunk, egyik alkalommal annyira, hogy hozzá sem akartam szólni. Akkor rájött, hgoy túl messzire ment és odajött bocsánatot kérni, de úgy, hogy közben kishíján elsírta magát!! Ez már csak azért is furcsa, mert Ő nem sírós fajta, a másik pedig az, hogy ezek szerint mégis fontos vagyok Neki... Voltunk osztálykiránduláson, ott is "furcsa" volt. Este ültünk az apartman társalgójában a csapattal, aztán ketten maradtunk Gyuszival:S Ő az egyik fotelben ült, én pedig egy széken. Egyszercsak feláltam, hogy átüljek a kanapéra, mert kezdtem fázni ott az ajtónál. Mikor felálltam, ezt kérdezte: "Na, mi van, bébi?" Meglepődtem:D, és mondtam Neki, hogy átülök máshová, erre Ő: "Ide is ülhetsz... sz ölembe!" Hoppá...:D Odaültem mellé, a másik fotelbe és megfogta a kezem:) Szokott olyat is csinálni, hogy amikor ülök, odaáll mögém és átkarol... A múltkor, mikor mentünk ebédelni, mondta: "Én a Vivi mellé szeretnék ülni!!!" és gyorsan le is ült:) Van egy nagyon jó barátnőm az osztályban, aki a múltkor rákérdezett Gyuszinál, hogy mi a terve kettőnkkel és ezt súgta a barátnőmnek (persze meghallottam:D): "Sokat gondolok még Rá, de ne mondd el neki! Talán még újrakezdhetjük egyszer..." Egyébként amikor szóbakerül a dolog, azt mondja, hogy lépjek túl, hiszen már fél év is eltelt, mióta szakított velem. Persze én emlékeztettem arra, amit a kapcsolatunk elején mesélt: az előző barátnője miatt 3 évig szenvedett, tőle szokatlan módon sírt is jópárszor. Mondtam Neki, hogy ezek után ne csodálkozzon, hogy én fél év elteltével még nem léptem túl, amikor Neki is 3 év kellett hozzá... A múlthéten meghallottam, amint odasúgta a barátnőmnek, hogy van már másik lány, aki tetszik neki... Akkor nagyon összevesztem Vele, kérdeztem hogy miért nem mondja el nekem őszintén, miért sugdolózik??? Miért sunyít? A barátnőmnek elmondja, nekem (akit ugyebár érint...)nem mondja el őszintén! ...már ennyit sem érdemlek meg azok után, hogy mindig Mellette álltam és őszintén szerettem??? Belátta, hogy el kellett volna mondania és nekem is vallott. Az osztályfőnökünk is megkérte már kétszer is, hogy ha nem szeret, akkor ne tegyen jelzéseket, ha mégis engem szeret, akkor ne próbálkozzon másik lánynál. Ugyanerre én is megkértem, tudomásul vette, azonban mégis folytatja a tapit, pusziszkodást, piszkálja a hajamat (azt imádta...), ölelget, fogja a kezem, véd a fiúktól, igyekszik a közelelmben lenni ahol és amikor csak lehet, stb. Amikor én, vagy más mondom, hogy udvarol nekem xy, nagyon mérges lesz és ezt mondja: "A Vivinek csak ne udvaroljon senki!!!" Eléggé bonyolult helyzetben vagyok, kíváncsi vagyok, hogy Ti, kívülállók mit gondoltok: létezik, hogy nem lépett még túl? ...de akkor miért játssza a kemény gyereket?:D Bort iszik és vizet prédikál! Bocsánat, hogy hosszú lett, kérlek Titeket, hogy ne oltsatok!:) 19/l