Hogyan kell szakítani egy heves vérmérsékletű fiúval? Szakítsak egyáltalán?

16 éves lány vagyok, a barátom 18 lesz.

1 éve és 3 hónapja vagyunk együtt és most pár hete azt kezdtem érezni, hogy már nem szeretem annyira, mintha megszokás lenne ez az egész kapcsolat. De ha a szakításra gondolok magam is kétségbeesem, pedig egyre inkább úgy érzem, hogy ez lenne a jó döntés.

A barátom teljesen oda van értem, imád. Talán túl komolyan is veszi a kapcsolatunkat (az eljegyzésről is beszélt már) és nem értette meg, hogy ez nekem még azért ijesztő és korainak érzem. Inkább csak elfogadta.

Nagyon szemétnek érzem magam, de már nem érzem azt amit régen és össze vagyok zavarodva... Van, hogy iszonyatosan hiányzik, szeretem és vele akarok lenni, van, hogy inkább szabadságra vágyom és folyton a szakításon jár az eszem.

Többször azon kapom magam, hogy ki akarom provokálni a szakítást, de úgy, hogy ő mondja ki a végszót.

Tehát nem tudom, hogy szakítsak-e. Mi lesz ha utána majd vissza akarom kapni?

Másik oldalról viszont elég heves vérmérsékletű barátom van, ha felidegesedik/megijed/nem tudja mit csináljon csapkodja, rugdossa, üti-veri a bútorokat...Engem soha nem bántana, azt mondta és én nem is ettől félek, hanem, hogy találkozunk valahol és ott jön rá az ötperc... Náluk nem akarok vele szakítani, mert az bunkóság, de itthon sem, mert nem tehetem meg azt, hogy szakítok vele, aztán menjen haza így, közben meg két órára lakik innen(nem távkapcsolat, csak a város "másik végén" lakik)...

De ha találkozunk mondjuk egy parkban és elkezd sírni az neki is megalázó, megalázni sem szeretném.

Ha a szakítás mellett döntök, hogyan szakítsak vele?

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült, de még sosem szakítottam ilyen hosszú idő után és tele vagyok kérdőjelekkel, kétségekkel, félelemmel.