Hogyan lehet igazán megalázóan dobni egy 16 éves pasit, aki megérdemli?

tényleg elég szemetek vagytok. nem csodálom, hogy kiakadt rajtatok a kérdező. gondolom elég sokat szenvedett már emiatt a pasi miatt, nem hiszem, hogy szüksége van arra, hogy ti is rátegyetek egy lapáttal. én az ő végelmében állok, azért is, mert mikor én anno 17 éves voltam, kerültem ilyen helyzetbe. a barátom megcsalt, én pedig elhatároztam, hogy bosszúból beégetem az egész suli előtt. vagyis az osztálytársai előtt, akik szemtanúi voltak ennek. meg is tettem, nem emlékszem mit mondtam neki, valami olyasmit, hogy "nem vagy elég jó nekem", meg hogy rosszul smárol, meg hasonlókat. poén volt. az osztálytársai röhögtek a szövegeimen, ő pedig behúzott az osztálytermébe teljes szégyenben. meg is ünnepeltük suli után az osztálytársaimmal. szerintem azóta nem mer közeledni csajokhoz a srác :DD. viszont nem ajánlom, hogy te ezt megtedd, mert nem biztos, hogy olyan sikerélményed lenne, mint nekem. csak akkor tedd meg, ha az ő osztálytársai meg a tieid is téged támogatnak, mert ha nem, akkor nagyon ki leszel röhögve. és ne foglalkozz ezzel a néhány idiótával akik bunkók voltak veled! azt hiszik, hogy a koruk miatt jobbak nálad. ők a szánalmasak azt kell, hogy mondjam. a tanácsukat viszont remélem megfogadod.

24 éves lány voltam.

Mondd neki, hogy elkaptál tőle valami nemi betegséget! Tuti visszavesz az egójából. A csajok nem állnak majd sorba a kegyeiért, ha kiderül :-)

Lehet lepontozni :-D

ez egy számomra nagyon érdekes mondat volt az egyik válaszadotol, aki letolt minket:

"ők a szánalmasak azt kell, hogy mondjam. a tanácsukat viszont remélem megfogadod."

...ennnyit az intelligenciádrol!meg a véleményedrol!pfffff!!! az ilyen csajokat jobb elkerulni!

Nem, én is oltottam, pedig lány vagyok. És nem pasi, aki az érdekeit védi. Csak fiú suliba járok, ahol van vagy 10 lány a 900 fiúból, és tudom, hogy mik a reakcióik.

És azért írtam enyhén lekezelő stílusba, mert az 1. hozzászólásomat kedvesen írtam, a kérdezőnek állt feljebb, én utána miért legyek kedves?

Szóval, én tudom miről beszélek, hidd el, még ha nem is reagálsz már.

Sosem csalódsz senkiben- ő előtted is olyan volt, amilyen veled, melletted. Csak a saját ítélőképességedben csalódhatsz tehát.

Hülye voltál, ezért nem őt kell büntetni. Őt majd az Élet- ahogyan téged is, a te hülyeséged miatt.

Sokat kell még tanulnod az emberi kapcsolatokról, ez abból is látszik, hogy nem bírod a kritikát- pedig érted haragudtunk, nem ellened...

Nő vagyok -nem lány- és alig idősebb Tőled...

Meg tudlak érteni, 16 évesen pont ugyan ez volt velem. Imádtam a srácot, bele voltam zúgva, első pasim volt, és jól nézett ki, sexy, és még mindig szoktam rá gondolni, hogy mi lehet vele (több mint 2 éves kapcsolatom van azóta mostani barátommal), pedig szemét módon elbánt velem. Alig tudtunk találkozni, mert bűnrossz srác volt, a szülei pedig mindig eltiltották mindentől, a telóját is elvették, szal állandóan kajtattam utána. Aztán amikor megadta az otthoni telóját, nem tudtam elérni azon, mert anyuja felvette, és hallottam a háttérben, hogy mondja a srác, hogy nem akarok vele beszélni, nem vagyok itt. Ezt többször is eljátszotta, aztán egyszercsak megint előkerült, amikor éppen úgy tartotta úri kedve, és előadta a nagy szerelmest, meg hogy mostantól minden nap találkozunk és naon szerelmesek leszünk. Aztán másnap megint tojt rám, hiába hivogattam, nem tudtam elérni, aztán amikor végre felvette, azt mondta, hogy ha mégegyszer felhívom, akkor leordítja a fejemet.

Nem volt képes annyit mondani, hogy ne haragudj, de nem szeretlek, engem persze vezetett a rózsaszín köd, mert a szerelemnek NEM lehet parancsolni, és mindig áttolta a fejem. Amióta kimonta, hogy szakít velem, nem is hívom soha, de azért jó lett volna, ha már az elején megmondja, hogy mit akar (vagy inkább mit nem), és akkor magamban is le tudom zárni a dolgot, de mivel nem mondta ki, képtelen voltam lezárni magamban.

És énis azt hittem, hogy a legjobb lesz, ha jól leégetem, mert ő is csúnyán bánt velem, de aztán úgy döntöttem, hogy lehiggadok, megtartom magamnak a kapcsolatunk szép részeit, és szép emlékként gondolok rá, és persze tapasztalatszerzésként is. Az első szerelmemet sosem fogom elfelejteni...

Hidd el, te is boldogabb leszel, ha megtartod magadnak a szép emlékeket, a rosszakat elfelejted, és nem úgy fogsz rá emlékezni, hogy a srác, akit jól beégettem, mert személt volt velem. Tudod: "Okos enged, szamár szenved."