Most hogyan tovább? Hogy érhetném el, hogy döntsön végre?

Barátom szakított velem, mondván, hogy nem szerelmes, aztán időt kért, hogy lássa, hiányzom-e neki vagy érez-e valamit. párszor írta is, hogy hiányzom, meg végre kezd érezni valamit... Megcsináltam azt, hogy 3 napig nem beszéltem vele, msnre se léptem fel, na és akkor hagyott üzeneteket is és mondta, hogy hiányoztam. Mostanában viszont helyzet, az a hogy szinte ugyanúgy találkozunk, mintha együtt volnánk és olyankor úgy is érzem, hogy olyan az egész, mint korábban. De ennyi. Hisz járni nem járunk. Nem sokkolom a folyamatos kérdéssel, de 1-2X már rákérdeztem,hogy hogy is áll a kettőnk dolga, hisz szeretném azért már én is tudni. 3 hét telt el azóta, hogy időt kért. Lehet, hogy így jó neki, hogy találkozgatunk, kvázi a hiányom nem érzi, ugyanakkor azt csinál, amit akar, hisz "szingli". Tegnap rákérdeztem, hogy szerinte mik vagyunk egymásnak? A válasz az volt, hogy nem tudja, de szerinte több,mint barátság. Mondtam, hogy ha nem akarja folytatni a járást, mondja meg, nem gond az sem, csak tudjam, mire számíthatok. Dehát azt mondja, ha így volna, már szólt volna... És hogy ő sem tudja, mi legyen, mert egyik pillanatban úgy érzi, menne, máskor meg, hogy nem. Megkérdeztem, hogy most melyikhez áll közelebb? Azt mondta, hogy őszintén szólva ahhoz, hogy csak barátok legyünk, de amikor meg találkozunk, teljesen az elletéte. Állítólag az szól a járás ellen, hogy inkább bulizni akar meg haverokkal lenni... Mondtam, hogy ha a bulizást úgy érti, hogy csajozzon, akkor emgértem, hogy így nem akar semmit, ahogyan akkor is ha úgy érzi, hogy én így nem férek a képbe. Viszont ha csak maga a baráti társaság meg a bulizás számít neki, attól nem feltétlen kell választania. Hisz a barátok is és egy kapcsolat is nagyon fontos, mindkettő a maga módján, más-más dolgok miatt. Fiatal, most akar bulizni, akkor miért ne? Amellett még vannak napok a héten, amikor meg mi találkozhatnánk. Jó azért, ha van valaki, aki fontos számunkra és mi is fontosak vagyunk neki és akihez odabújhatunk a hétköznapokban, ugyanakkor kell az is, hogy néha kieresszük a gőzt egy olyan társasággal, akiket szeretünk és bulizhatunk velük egy jót. Szóval szerintem mindkettő fontos és ha akarja az ember, akkor megférhet egymás mellett. Ezt persze nem befolyásolásképp mondtam neki, csak felvázoltam, hogy én nem kényszeríteném választás elég, hogy vagy a haverok és a buli vagy pedig én. Most mi lenne a teendő? Hogy bírhatnám döntésre? Hát bármi is legyen az, de örökké nem várhatok, hogy dönt. Hiába szeretem őt, sőt imádom és el sem tudom képzelni, hogy elveszíthetem, de akkor is tudnom kellene, hogy akkor mi lesz a kettőnk dolgával. Ötletem sincs, mit tegyek. Tudom, azt tanácsoljátok, hagyjam a fenébe. De valami kevésbé drasztikus megoldás nem létezik? Csak hogy döntsön végre, mit is akar.